Neumann János még úgy gondolta, legfeljebb egy tucat számítógép lesz, arra talán még ő sem gondolt, hogy milliárdnyian használják a gépeket egyszer: „A felnőttek pedig dühöngenek majd, hogy a gyerekeik egész nap ülnek a képernyő előtt, és játszanak. Bár a számítógépes játékokat apám sem vetette volna meg, hiszen gyerekesen szeretett játszani.” – írta róla lánya, Marina von Neumann-Whitman a visszaemlékezésében.

Neumann ugyanakkor pontosan tudta, hogy micsoda változások előtt áll az emberiség, nem kis részben a számítógépnek is köszönhetően. Intelmeit legjobb, ha szó szerint idézzük: „Az egyetlen biztos pont, hogy a nehézségeket okozó fejlődés hasznos és konstruktív, ugyanakkor veszélyes is. Kérdés, hogy elég gyorsan tudunk-e alkalmazkodni a változásokhoz. A legoptimistább válasz szerint az ember már korábban is keresztülment hasonló megpróbáltatásokon, és kiállta a próbát, ha nem is minden probléma nélkül. Nem lenne észszerű már előre megpróbálni valamilyen receptet adni a követendő magatartáshoz. Csak annyit tehetünk, hogy felsoroljuk a szükséges emberi kvalitásokat: türelem, rugalmasság, értelem.”

A huszadik század második felében a számítógép „állást keresett”, helyet az életünkben. Az első elektronikus számítógépek külön erre a célra alapított intézményeknél kezdtek el működni, az ún. számítóközpontokban.

Hogy fogalmat alkossunk a gépek méreteiről és értékéről, idézzük az első magyar számítóközpont igazgatóját, Kovács Győzőt, aki 1974-ben ezt írta:

„A személyzet létszáma rendszerint a feladat és a gépkonfiguráció függvénye. Egy közepes nagyságrendű gépnél (kb. 50 millió Ft), általános célú számítóközpontban a 100-150 fő körüli állományi létszám a szokásos.”

Az érték és a létszám ismeretében talán érthető az is, hogy a számítógépeket miért találták a hétköznapi emberek eleinte misztikus, sőt félelmetes tárgyaknak.

Számítóközpontok

A Forum Hungaricum adatbázisának egyik kiemelkedő értéke Kistelegdi István Ybl-díjas építészmérnök fotógyűjteménye, melyben több, számítógépes fotót is találhatunk. A 80-as évek elején a Pécsi Tervező Vállalat új számítóközpontját örökítette meg. A fotókon a Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) gyártott TPA (Tárolt Programú Analizátor) számítógép konfigurációját látjuk, a gépkezelő pedig az Orion ADP-2000 típusú terminálján dolgozik. A számítógép az a nagy világosbarna doboz a háttérben, a terminál képernyője és billentyűzete csak a géppel való kapcsolattartásra szolgál. A TPA-1001i – a TPA család első integrált áramkörös tagja – a maga idejében a kisebb számítógépek közé tartozott, az 1969-72 között fejlesztett konstrukció céltípusa az amerikai DEC PDP-8/i miniszámítógép volt.

Ilyen TPA-1001i integrált áramkörös számítógépet élőben is megcsodálhatunk, ha ellátogatunk Ózdra, a Digitális Erőműbe, ahol a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak (NJSZT) köszönhetően 24 régi tárggyal idézik meg az informatika történetét. Aki még több tárgyra kíváncsi – köztük a képen szereplőhöz hasonló, ADP-2052 típusú terminálra is –, látogasson el az NJSZT Informatika Történeti Kiállításába (Szeged), a világ 4-5 legnagyobb informatikai gyűjteményének egyikében kalandozhatunk az infokommunikáció emlékei között.

Az adatbázisnál maradva: bepillantást nyerhetünk a DÉDÁSZ számítóközpontjába, melynek épületében egy kelet-német Robotron számítógép üzemelt. Figyeljük meg a számítógép tetejére tett órát: nem véletlen, hogy figyelték az idő múlását, hiszen a „gépidő” egy vagyont érhetett.

Elsüllyedt világok nyomában rácsodálkozhatunk a szíriai arab légitársaság budapesti irodájára is. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményéből való fotó azt bizonyítja, hogy 1985-ben a számítógépes terminálok már a légiközlekedésben és a kereskedelemben sem voltak annyira ritkák, mint akár csak néhány évvel korábban. Különleges belsőépítészeti megoldás, ahogy a sci-fi filmbe illő terminál futurisztikus asztalát a hagyományos, közel-keleti ízlést tükröző enteriőrben helyezték el. Modernség és hagyomány adott egymásnak randevút ebben a térben: s hogy ez az együttélés azért nem olyan zökkenőmentes, sajnos az elmúlt évek szíriai eseményei is bizonyítják.

A számítógép pajtást keres

A számítógép az 1980-as évek elejétől már nemcsak a főiskolák és vállalatok értékes berendezése volt, az olcsóbb személyi számítógépek a közoktatásban, a művelődési intézményekben és a lakásokban is megjelentek. A gyerekek lettek a számítástechnika leglelkesebb hívei. Magyarországon a Művelődési Minisztérium írt ki pályázatot iskolaszámítógépek gyártására, melyet a Híradástechnikai Szövetkezet nyert meg. Az általuk gyártott HT-1080/Z számítógép terjedt el először az iskolákban, a hozzá kiadott könyveket tízezrek forgatták.

Tud Ön BASICül? – kérdezték, hiszen a legnépszerűbb – és legkönnyebben megtanulható – programozási nyelv a BASIC volt, melynek eredetijét Kemény János (John Kemeny) és kollégája, Thomas Kurtz írta meg az Egyesült Államokban.

A számítógép legfőbb vonzereje a számítógépes játék volt. Ezt már az első magyar középiskolai informatika (akkori szóval: kibernetika) tanár, Kovács Mihály is felfedezte, aki azóta tanította a számítógépek tudományát (1958-59), amióta azok csak léteztek Magyarországon. Több könyvet is kiadott, amelyek alapján bárki megépíthet otthon is a számítógépek alapelveinek megértését is segítő „játékautomatákat”.

Az olcsó otthoni számítógépeken pedig már forrasztópáka sem kellett egy-egy játék összeállításához, hiszen a BASIC nyelv segítségével számolatlanul sokat írhattak azok, akik nem voltak restek megtanulni programozni.

Az adatbázisban kalandozva elég csak a Debreceni Művelődési Központ fotóit megnéznünk ahhoz, hogy lássuk: a számítógépek és a gyerekek találkozása egy nemzedék számára meghatározó élménnyé vált. A képeken Commodore-16 számítógépeken tanulnak a srácok. Kíváncsi lennék, az Újkerti Közösségi Ház 1986-os szakkörösei közül hányan dolgoznak ma informatikusként. Az biztosra vehető, hogy az IT-világ áldásait (és átkait) nem nélkülözheti senki a felnőtt életéből .

Nyakunkon a robotok!

Mára már a számítógépek megszokott használati tárgyainkká váltak, s észre sem vesszük, hogy mennyi van belőlük: talán több is, mint ahány emberi lény van. Hiszen az okostelefonok (csak iPhone-ból több mint egymilliárd készült!) és más okos eszközök is mind számítógépek.

Manapság egy újabb forradalom kapujában vagyunk: most már a mesterséges intelligencia, az önvezető autók és a robotok világában kell eligazodnunk. Érdemes mielőbb felkészülni a „kockázatokra és mellékhatásokra”, az NJSZT ezért szervez a témáról konferenciákat is, a digitális esélyegyenlőség jegyében.

Mi tagadás, az ember nagyon régóta vágyik rá – és fél tőle – , hogy egyszer magához hasonló gépembert alkot. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményébe tartozó kép szerint már az ötvenes években is „robotember” bűvölte el a Corvin Áruház vásárlóit. Persze aligha volt igazi robot még ez az „informátor”.

Ennél bonyolultabb tájékoztató rendszert épített a „Szegedi Robotemberbe” dr. Muszka Dániel, szépséges robotját az Ezermester 1962-es borítója alapján rekonstruálta is a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, igaz, a rekonstrukció csak a „fizimiskára” szorítkozott.

Muszka Dánielnek köszönhetjük az első magyar műállatot is, a Katicabogarat, amely ma az NJSZT Informatika Történeti Kiállításában látható, sőt egy működő modelljét rendszeresen be is kapcsolják. Alkotója így mesél róla: 

Ma már biztosra vehetjük, hogy a robot nemcsak egy „lufi”, a robotika az informatikai tudományok egyik legizgalmasabb területe. Készüljünk fel a fogadásukra!

Az NJSZT küldetése: „Megőrizni a múlt értékeit, alkalmazkodni a jelenhez, befolyásolni a jövőt.” A három csak együtt megy.

A múlt iránt kíváncsiaknak ajánljuk, hogy tekintsék meg az NJSZT nagy magyar informatikusokról készült portréit az adatbázisban és látogassanak el az ózdi Digitális Erőműbe és az NJSZT Informatika Történeti Kiállításba (Szent-Györgyi Albert Agora, Szeged), hogy valóságos méreteikben is láthassák az IT-múlt lenyűgöző eszközeit.

Képes Gábor
a szerző a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság főmunkatársa
njszt.hu
ajovomultja.hu

Források:

• Goldstine, Herman H.: A számítógép Pascaltól Neumannig, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2003.
• Hargittai Balázs – Hargittai István: A marslakók bölcsessége, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2016.
• Képes Gábor – Álló Géza: A jövő múltja, Neumanntól az Internetig, NJSZT, Budapest, 2013.
• Kovács Győző:  A számítógépek technikája, Tankönyvkiadó, Budapest, 1974.
• Lukács József: TPA történet lyukszalagtól az informatikáig, KFKI Számítástechnikai Rt. - Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest, 2003.
• Von Neumann-Whitman, Marina: A marslakó lánya, Európa Kiadó, Budapest, 2016.