Pesti drogériák fénykora

Kölni, hölgypor, bajuszpedrő, ez csak néhány népszerű termék, amelyet a pesti lakosok kereshettek a drogériák polcain. A Neruda-család üzlete három nemzedéken át szolgálta a fővárosiak igényeit. Ezen a héten a kereskedelemtörténet egy újabb izgalmas szeletébe, a drogisták világába nyerhetnek bepillantást.

Nerudától Bartha Istvánig

A hazai drogista társadalom úttörőjeként Neruda Nándort szokás említeni, akinek már édesapja is gyógyáru-kereskedő volt. A férfi, a szakmát Prágában tanulta ki. Az Arany méhkashoz címzett üzlete, 1872-ben nyílt meg a Hatvani utcában, ami ma a Kossuth Lajos utca. Hogy mit lehetett kapni a gyógyfűszer és illatszer üzletében?

Gyógynövények mellett piperetermékeket, például hölgypúdert, bajuszpedrőt, de megtalálhatóak voltak a klasszikus vegyiáruk is, mint a kékítő és a folttisztító termékek. Érdekes, hogy Neruda az Arany méhkashoz nevet adta üzletének, hiszen a méhek hagyományosan a takarékszövetkezetek attribútumához kapcsolódnak.

Ebben az időszakban csupán néhány illatszertár működött a városban, gyógyfüveket általában piacokon árultak, mint amilyen a Rózsa téren működő is volt, a tér a piaccal együtt az Erzsébet híd építésével tűnt el végleg a főváros térképéről.
Az üzlet olyan jól ment, hogy 1891-ben átköltözött az akkor épült szomszédos „vasházba” – későbbi Úttörő Áruház –, a kirakata messze földön híres volt, dús pálmaligetben hatalmas tömb szappandarabok és timsójegek hirdették a szépségápolás és a tisztaság diadalát. Neruda Nándor példás eladó volt, igyekezett mindenben vásárlói rendelkezésére állni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az olykor 150-160 oldalas katalógusa, melynek útján tájékoztatta a kedves vásárlóközönségét az árukészletéről

A kínált termékek között számos saját recept szerint készült. Az illatszerek között a Neruda-féle rózsa, ibolya és gyöngyvirág illatok voltak a leghíresebbek, ez utóbbi a frissen szedett gyöngyvirágnak köszönhette üdeségét. A bolt árjegyzéke szerint az importáruk elsősorban Párizsból érkeztek, de londoni, berlini és bécsi cégek termékei között is választhattak a vásárlói.
1895-ben a magasra srófolt bérleti díj miatt vissza kellett költöznie az eredeti üzlethelyiségébe. Helyére Holzer Simon Divatháza költözött, de még 1906-ban is nosztalgiával gondolt vissza a Drogista Közlöny szerzője a régi Neruda-üzletre, különösen annak kirakatára. Az első világháború alatt ismét költözött az üzlet, most a Kossuth Lajos utca másik oldalára, a 10. szám alá. A gazdagon faragott tölgyfa bútorzat Magyarország legrégibb műemléki védelem alatt álló boltberendezése, melyet 1984-ben fel is újítottak.
Már ekkor sok ma is ismerősen csengő márkanév volt forgalomban: a Nestlé cég gyermektápszereinek fő lerakata épp Neruda boltjában volt.

Bartha Istvántól az Azúrig

Az üzlet három generáción át a családé volt. Az alapító Nándor és fia még nem, de az őket követő fiú már gyógyszerészként vett részt a bolt működtetésében. Újítása, hogy a ferencvárosi Telepy utcában gyógynövénytelepet létesített, ahol a legkorszerűbb eljárással szárították a drogokat. Az üzletet végül nem tudta megtartani, a harmincas években a gyógyfüvek helyett inkább a kész gyógyszerek iránt nőtt meg a kereslet. 1938-ban a drogériát eladták a Molnár és Moser cégnek, vagyis Bartha Istvánnak.

A konkurens cégeket alig kétszáz méter választotta el, hisz a Molnár és Moser a Petőfi utcában volt. Az 1889-ben alapított drogériát mégsem a névadó-alapítók Molnár József és Moser János, hanem Bartha István gyógyszerész tette híressé, igaz, inkább remek kereskedői vénájának köszönhetően. Bartha doktor ugyanis minden szakmájába vágó patikát és kozmetikai cikket árusító üzletet megvásárolt.

Így került birtokába a Petőfi Sándor utca 11. szám alatti drogéria, a Váci utca 23. földszintjén működő fióküzlet, és a Kossuth Lajos utca 10. számú épületben működő Neruda-üzlet is, melyet nem sokáig vezethetett. Illatszerbirodalmát 1949-ben államosították, így természetesen a Magyar utcai laboratórium is megszűnt. A Kossuth Lajos utcai üzlet pedig az Illatszerbolt Vállalat 111. fióküzletként üzemelt, Camea néven, majd a rendszerváltás után az Azúr drogérialánc bérelte az illatszerek történetével átitatott helyiséget.