Tanuljunk nyelveket!
Állítólag szerelmet vallani és káromkodni anyanyelven esik a legjobban, de vannak helyzetek, amikor idegen nyelven is lenne rá igény. Ha nyelvtanulásról van szó, sokunknak még mindig a nyelvtani szabályok magolása jut eszébe. Szerencsére manapság okoseszközeinkkel már könnyen meg tudjuk értetni magunkat, sőt már az a korszak sincs messze, amikor egy olyan beszéd-beszéd fordítót használhatunk, mint amilyen a Star Trek-univerzum univerzális fordítója.
Közös nyelv?
De mi lenne, ha nem kellene fáradságos órákat tölteni több idegen nyelv tanulásával? Egy lehetséges közös nyelv használata régi eszmény. De ha jobban belegondolunk, már a középkorban megvolt a tudományos élet kollektív nyelve, a latin. Hazánkban a középkorban, majd később a koraújkorban is, az ügyintézés és a bíráskodás nyelve deákul folyt, de hazánk irodalmát is meghatározta a latin, a humanista költő, Janus Pannonius és Pázmány Péter is ezen a nyelven verselt. A latint csak 1844-ben váltotta fel a magyar nyelv, de előtte még II. József 1784-ben kiadott nyelvrendelete borzolta hazánk hivatalnokaink kedélyét, amely előírta, hogy az ügyintézést németül folytassák.
Az első igazán jelentős – mára sokak által ismert – mesterségesen alkotott nyelv megszületését az a cél vezérelte, hogy egy nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú idióma jöjjön létre. Lazar Ludwig Zamenhof lengyel szemorvos 1887-ben publikálta művét – tulajdonképpen a létrehozott nyelv vázlatát – Doktoro Esperanto, azaz dr. Reménykedő néven. Ezt a kitalált nyelvet ugyan lingvo internaciának akarta nevezni, de az álnevéből kialakult szóhasználat már annyira elterjedt, hogy végül az eszperantó elnevezés honosodott meg. Az eszperantó szókincse főleg a nagy európai nyelvekből és rajtuk keresztül vagy közvetlenül latin és ógörög eredetű szavakból áll. Igen egyszerű, kivételek nélküli és kifejezőképes nyelvtana pedig a nagy ázsiai nyelvekével rokon. Az eszperantó tanulását a szabályos szóképzése teszi egyszerűvé. Természetesen létezett már korábban is mesterségesen megalkotott nyelv, mint amilyen a volapük is volt, azonban az az eszperantó megjelenésével fokozatosan háttérbe szorult, mivel az eszperantó sokkal egyszerűbben elsajátíthatónak bizonyult, így a volapük rajongói egyszerűen átpártoltak az eszperantisták táborához.
Az eszperantó azonban közel sem csak egy nyelv, inkább egy mozgalom, aminek elsődleges célja a nyelv terjesztése. Bár úgy tűnik, évről évre egyre kevesebben tesznek nyelvvizsgát, az eszperantó ebből a szempontból ugyanolyan élő nyelv, mint az angol vagy a német.
A kötelező nyelv sose lesz közös nyelv
Valószínűleg egy emberként sóhajtott fel több tanuló is, amikor 1989. május 31-én bejelentették a Művelődési Minisztérium közleményét, miszerint azonnali hatállyal megszűnik az iskolákban az orosz nyelv kötelező oktatása. Hogy miért volt ilyen ellenkezés az orosz nyelvvel szemben? Mert az oroszt a „szocialista embertípus” kinevelésének érdekében tették kötelezővé. A negyven éven át egyeduralkodó nyelv azonban nemcsak ezért volt az egyik legnépszerűtlenebb tárgy az iskolákban, hanem azért is, mert a nyelvoktatás hatékonysága is igen alacsony volt.
A második világháború befejezése előtt a középiskolákban még több nyelv közül választhattak a tanulók, leginkább a német, a francia és az angol nyelveket oktatták. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) 1949 szeptemberében rendelte el az orosz nyelv kötelező oktatását az általános és középiskolákban, majd néhány héttel később a felsőoktatásban is. Ma már talán sokan bánják, hogy nem figyeltek jobban az oroszórákon, de tény, hogy motiváció nélkül kevés az esély egy nyelv elsajátításához. Azért nem érdemes csüggedni, az Európai Unió 24 hivatalos nyelve közül 23-on még bármikor megtanulhatunk.
