Tündérek Zugligetben – Révész Margit gyermekszanatóriuma

Révész Margit az orvosi szakma úttörője volt, olyan időszakban választotta hivatásául ezt a pályát, amikor a nők számára még nem volt kikövezve az út. A gyermekpszichológus doktornő 1911-ben megalapította gyógypedagógiai szanatóriumát, egy bentlakásos intézményt a zugligeti erdőben. Írásunk Révész doktornő életét és a gyermekszanatórium – ahogy akkor nevezték –, a Szani történetét veszi górcső alá.

Révész Margit 1885. augusztus 25-én született egy vajdasági faluban, Bácsfeketehegyen, Reisz Margit néven látta meg a napvilágot. Már édesapja, Reisz Fülöp is körzeti orvosként, majd fogorvosként praktizált, és ő magyarosította a családnevet a 19. század végén. Margit a középiskolát Békéscsabán végezte, itt is érettségizett, majd 1909-ben idegorvosként diplomázott a Budapesti Tudományegyetemen. Ekkor még a felsőoktatásban a nők sokkal kisebb számban voltak jelen, mint a férfiak, olyannyira, hogy csupán pár évvel korábban, 1900-ban kapta kézhez diplomáját magyar egyetemen az első magyar orvosnő, Steinberger Sarolta.

Révész Margit röviddel az egyetem elvégzése után, 1911-ben, a Tündér-szikla szomszédságában álló zugligeti villaépületben intézetet alapított sajátos nevelési igényű gyerekeknek, amely a Révész Margit Gyógypedagógiai Gyermekszanatórium és Erdei Iskola (alias Szani) nevet viselte. Az intézményt első férjével, Dósay Mihállyal, a lipótmezei elmegyógyintézet másodorvosával kezdték működtetni, közös lányuk, Margit a Szani falai között cseperedett fel.

A szanatóriumban hároméves kortól tinédzserkorig fogadták az otthoni körülmények között nehezen nevelhető, illetve „ideges” gyermekeket. A bővítéseknek köszönhetően hamarosan a kezdeti tizenöt főnél jóval többen gyógyulhattak itt. A villát hatholdas park övezte, ahol a „szanisták” nem unatkozhattak, hiszen játszótér, medence, teniszpálya is tartozott hozzá, az erdei rejtekhelyekről és a sziklákban lévő barlangokról nem is beszélve. Az erdei iskolában a természetben került sor a tanórákra.

A Tanácsköztársaság idején a Szani egy ideig az állam tulajdona lett, majd ezt követően visszakerült a doktornőhöz. Az államosításkor az intézmény élére kinevezett állami felügyelő, Hrabovszky József lett a korábban megözvegyült Révész Margit második férje. Nem sokkal később, röviddel egymás után született három gyermekük, a „Hrabi-gyerekek”. A két világháború között virágkorát élte a Szani, a kapcsolódó Fortepan-fotók is ebből a békebeli időszakból származnak.

A II. világháború alatt búvóhelyként is szolgált a szanatórium az ekkor még jobban szeparált területen lévő Zugligetben, illetve zsidó származású gyermekek menedéke is volt. A háború után a Joint nemzetközi zsidó segélyszervezet bérelte az épületet, árva gyermekeket költöztettek ide. A doktornő a Gyógypedagógiai Tanítóképző Főiskolán (napjainkban ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) kezdett tanítani.

Révész Margit a gyermeklélektan mellett nőlélektannal is foglalkozott, feminista körökben is tartott előadásokat. Emellett az „erkölcsileg züllött” gyermek kezelése szintén a szakterülete volt, amelybe beletartozott a bűncselekmény miatt nevelőintézetbe került vagy abúzus áldozatává vált gyermekek társadalomba történő integrálása. A deviáns fiatalokat érintően számos tanulmánya jelent meg (Az orvos szerepe a nehezen nevelhető gyermekek és fiatalkoruak fejlesztésében, A kriminálpedagógia lélektani alapjai).

Az 1948-as államosítást követően szükséglakásokat létesítettek a régi szanatóriumban, majd az épület lassan pusztulni kezdett, a Libegő építése során egy részét lebontották. Végül az egész villa az enyészeté lett, a helyén jelenleg társasház áll. Révész Margit 1956-ban, 70 évesen hunyt el, haláláig dolgozott. A Szani utóéletét tekintve egykori közösségében olyan szoros kapcsolatok alakultak ki, hogy akadt, amelyik az intézményt is túlélte, a volt munkatársak a Szani Barátok Körében találkoztak időnként.

TEJ

Forrás:

Kiss Eszter: Kilépett a babaszobából, és nyitott egy szanatóriumot ideges gyerekeknek. Index
https://index.hu/fortepan/2019/11/17/kilepett_a_babaszobabol_es_nyitott_egy_szanatoriumot_ideges_gyerekeknek/

125 éve engedélyezték Magyarországon először a nők egyetemi tanulmányait. OGYK blog
https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/125-eve-engedelyeztek-magyarorszagon-eloszor-a-nok-egyetemi-tanulmanyait#_ftn1

Ajánló

A századik

100 történet. Azt mondják az első mindig mindenben meghatározó, ki vitatkozna ezzel. De nekünk, akik hétről hétre a virtuális kiállításokat írjuk és szerkesztjük, minden összeállítás különleges. Nincs ez másként a századik válogatásunkban sem, melyet ezért rendhagyó módon ünneplünk.

Folytatásos viselettörténet I. – A 19. század derekától a századfordulóig

A 19. század második fele az Osztrák-Magyar Monarchia kezdeti időszaka és a késő viktoriánus kor. Ekkor zajlott az amerikai polgárháború, a gyarmatok versenye és a második ipari forradalom. A pompás ruhaköltemények ideje, a hölgyek látványos megjelenésükkel azóta is a kor iránti jellegzetes nosztalgiát elevenítik fel. Ezzel szemben a férfiak öltözéke nem sokban különbözött egy mai férfi ünneplőtől. Adatbázisunk portréfotóival bemutatjuk, miként öltöztek hölgyek és urak eme évtizedekben.

Kistelegdi Gyűjtemény

Dr. Kistelegdi István Ybl-díjas építészmérnök, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar emeritus professora 2012-ben a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének adományozta a munkássága folyamán keletkezett fotógyűjteményét. Az adományozó a több, mint 5000 fotót 1972 és 1988 között előbb a BARANYATERV, majd a PÉCSITERV tervezőjeként készítette. A gyűjtemény részben lefedi Pécs és Baranya megye, valamint Somogy és Tolna megye állami építkezéseit az 1970-es évektől a rendszerváltásig.

A kamera mögött: Skoflek István

Skoflek István képein, nemcsak a lelkes lokálpatrióta alakja, hanem a természet- és gyűjtőszeretete is kirajzolódik. Skoflek nem volt hivatásos fotós - ahogy Révhelyi Elemér sem - gyűjteménye pont ezért különleges. Ami Révhelyinek az építészet, az Skofleknek a természet, ami közös az Tata, pár évtized különbséggel. Aktuális válogatásunkban az ő képeit lapozgathatják, hagyatékát a tatai Kuny Domokos Múzeum őrzi, akiknek ezúton is köszönjük, hogy gazdagították adatbázisunkat.

A kamera mögött: Bauer Sándor

Ki a fényképész? Művész, aki új valóságot teremt vagy aki dokumentálja azt? Esetleg az, aki saját vagy mások ízlése szerint változtatja? Kicsit talán mind. A héten Bauer Sándor fotói közül válogattunk, akinek életműve nemcsak azért izgalmas, mert profi fotósként tevékenykedett, hanem azért is mert ezt a kádári puha diktatúra idején tette. Hogy készített-e propaganda fényképeket? Természetesen! De emellett megannyi érdekességet is lencsevégre kapott. Finom pörkölésű krémkávét felszolgáló presszós hölgyeket a Halászbástyán pózoló Fabulon-lányt vagy Rákosi Mátyást.

Távlatok térben és időben - panorámaképek a múltból

Ugyan panoráma jellegű ábrázolások régebben is készültek, azonban a panoráma szó csak a 18. század óta ismert, amikor is – főként eleinte – csak körfestmények megnevezésére használták. A széles látókörnek és a távlatoknak nem csak a panorámalátvány, illetve a panorámaképek készítése esetén van kulcsjelentősége. A távolba tekintés, a távlatokban történő gondolkodás a stratégiai tervezés, a sikeres vállalkozók, illetve stratégák gondolkodásmódjának is jellemzője, így az a harcászati tevékenységhez is kapcsolódik, nem véletlen, hogy a katonai-stratégiai szempontból fontos várakat egykor olyan magaslatokra építették, amelyek lehetővé tették a környező táj megfigyelését.

További tematikus virtuális kiállításaink