Tündérek Zugligetben – Révész Margit gyermekszanatóriuma

Révész Margit az orvosi szakma úttörője volt, olyan időszakban választotta hivatásául ezt a pályát, amikor a nők számára még nem volt kikövezve az út. A gyermekpszichológus doktornő 1911-ben megalapította gyógypedagógiai szanatóriumát, egy bentlakásos intézményt a zugligeti erdőben. Írásunk Révész doktornő életét és a gyermekszanatórium – ahogy akkor nevezték –, a Szani történetét veszi górcső alá.

Révész Margit 1885. augusztus 25-én született egy vajdasági faluban, Bácsfeketehegyen, Reisz Margit néven látta meg a napvilágot. Már édesapja, Reisz Fülöp is körzeti orvosként, majd fogorvosként praktizált, és ő magyarosította a családnevet a 19. század végén. Margit a középiskolát Békéscsabán végezte, itt is érettségizett, majd 1909-ben idegorvosként diplomázott a Budapesti Tudományegyetemen. Ekkor még a felsőoktatásban a nők sokkal kisebb számban voltak jelen, mint a férfiak, olyannyira, hogy csupán pár évvel korábban, 1900-ban kapta kézhez diplomáját magyar egyetemen az első magyar orvosnő, Steinberger Sarolta.

Révész Margit röviddel az egyetem elvégzése után, 1911-ben, a Tündér-szikla szomszédságában álló zugligeti villaépületben intézetet alapított sajátos nevelési igényű gyerekeknek, amely a Révész Margit Gyógypedagógiai Gyermekszanatórium és Erdei Iskola (alias Szani) nevet viselte. Az intézményt első férjével, Dósay Mihállyal, a lipótmezei elmegyógyintézet másodorvosával kezdték működtetni, közös lányuk, Margit a Szani falai között cseperedett fel.

A szanatóriumban hároméves kortól tinédzserkorig fogadták az otthoni körülmények között nehezen nevelhető, illetve „ideges” gyermekeket. A bővítéseknek köszönhetően hamarosan a kezdeti tizenöt főnél jóval többen gyógyulhattak itt. A villát hatholdas park övezte, ahol a „szanisták” nem unatkozhattak, hiszen játszótér, medence, teniszpálya is tartozott hozzá, az erdei rejtekhelyekről és a sziklákban lévő barlangokról nem is beszélve. Az erdei iskolában a természetben került sor a tanórákra.

A Tanácsköztársaság idején a Szani egy ideig az állam tulajdona lett, majd ezt követően visszakerült a doktornőhöz. Az államosításkor az intézmény élére kinevezett állami felügyelő, Hrabovszky József lett a korábban megözvegyült Révész Margit második férje. Nem sokkal később, röviddel egymás után született három gyermekük, a „Hrabi-gyerekek”. A két világháború között virágkorát élte a Szani, a kapcsolódó Fortepan-fotók is ebből a békebeli időszakból származnak.

A II. világháború alatt búvóhelyként is szolgált a szanatórium az ekkor még jobban szeparált területen lévő Zugligetben, illetve zsidó származású gyermekek menedéke is volt. A háború után a Joint nemzetközi zsidó segélyszervezet bérelte az épületet, árva gyermekeket költöztettek ide. A doktornő a Gyógypedagógiai Tanítóképző Főiskolán (napjainkban ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) kezdett tanítani.

Révész Margit a gyermeklélektan mellett nőlélektannal is foglalkozott, feminista körökben is tartott előadásokat. Emellett az „erkölcsileg züllött” gyermek kezelése szintén a szakterülete volt, amelybe beletartozott a bűncselekmény miatt nevelőintézetbe került vagy abúzus áldozatává vált gyermekek társadalomba történő integrálása. A deviáns fiatalokat érintően számos tanulmánya jelent meg (Az orvos szerepe a nehezen nevelhető gyermekek és fiatalkoruak fejlesztésében, A kriminálpedagógia lélektani alapjai).

Az 1948-as államosítást követően szükséglakásokat létesítettek a régi szanatóriumban, majd az épület lassan pusztulni kezdett, a Libegő építése során egy részét lebontották. Végül az egész villa az enyészeté lett, a helyén jelenleg társasház áll. Révész Margit 1956-ban, 70 évesen hunyt el, haláláig dolgozott. A Szani utóéletét tekintve egykori közösségében olyan szoros kapcsolatok alakultak ki, hogy akadt, amelyik az intézményt is túlélte, a volt munkatársak a Szani Barátok Körében találkoztak időnként.

TEJ

Forrás:

Kiss Eszter: Kilépett a babaszobából, és nyitott egy szanatóriumot ideges gyerekeknek. Index
https://index.hu/fortepan/2019/11/17/kilepett_a_babaszobabol_es_nyitott_egy_szanatoriumot_ideges_gyerekeknek/

125 éve engedélyezték Magyarországon először a nők egyetemi tanulmányait. OGYK blog
https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/125-eve-engedelyeztek-magyarorszagon-eloszor-a-nok-egyetemi-tanulmanyait#_ftn1

Ajánló

Vizitkártyák díszes hátlapjai

A verso vagy verzó elnevezés latin eredetű (folio verso) és a vizitkártya hátlapjának megnevezésére szolgál. A fotográfiában a vizitkártya fénykora 1852 és 1919 közé tehető, ezek a kártyák általában portréfényképek voltak, melyek versójának reklámhordozó lehetőségét már igen korán felfedezték a fényképészek. A kártyák hátoldalán művészi grafika kíséretében nem csak műtermük címét, de díjaikat is feltüntették a fotográfusok. Aktuális válogatásunkban ezek a díszes hátlapok, és velük együtt a fényképészek életútja is megelevenedik.

Félre bajusz, jön a szakáll

A szakáll a férfiak arcán növő szőrzet; az arc alsó részét és az állat fedi, lenyúlhat a nyakig, a száj és az orr közötti részét nevezzük bajusznak. Már az őskori ember számára lényeges funkcióval bírt; egyrészt meleget adott, védte a szájnyílást a piszoktól, másrészt az ellenség elrettentésére szolgált. A történelem során a férfiasság, az erő, a bölcsesség, a hatalom jelképe volt, és egyfajta összetartozást fejezett, és fejez ki jelenleg is viselői között. Az állatvilágban is megfigyelhető bizonyos emlősökön a pofaszőrzet, például a kutyán vagy a kecskén.

Dr. Szántó Endre munkaszolgálatos naplója

Az 1939. évi II. törvény 230. törvénycikkelye rendelkezett a közérdekű munkaszolgálatról, mely előírta a kötelezettséget minden katonai szolgálatra alkalmatlan, huszonnegyedik életévét betöltött magyar állampolgárságú férfi lakosnak. A katonai keretek között végrehajtott kiképzést munkatáborokban kellett letölteni a törvény által meghatározott személyeknek, a szolgálat időtartamát évi három hónapban határozták meg. Az első munkaszolgálatos századok 1939 júliusában kezdték meg munkájukat, így 1940 nyarának végére már az is kiderült, hogy az alkalmatlanságot nem fizikai-egészségi vonatkozásban értelmezte a törvényalkotó, hanem a származás és politikai megbízhatóság alapján. A rendeletet így nehéz másként értelmezni, mint a zsidótörvények kiegészítéseként.

Folytatásos viselettörténet III. – A Gatsby-stílus és a nadrágos dívák

Divattörténeti mustránk következő részében a húszas-harmincas évek lányai már dolgoznak és önfeledten szórakoznak; mindkét tevékenység kényelmes ruhát igényelt. Táncos mulatságokon bubifrizurás flapper-lányok járták a charlestont. A női ruhákon megjelentek a férfias jellegek; Marlene Dietrich bebizonyítja, hogy a nadrág is lehet nőies. A szakálltól immár tartózkodó urak ruhatárát öltönyök, csokornyakkendők és változatos fazonú kalapok teszik ki.

Folytatásos viselettörténet II. – A belle époque

Divattörténeti szemlénk második részében a századforduló és az 1910-es évek ruháit vesszük górcső alá. A hölgyek elhagyják a nehézkes abroncsot, a merev fűzőt; a kényelmetlen díszeket felváltja a praktikusság, az elegáns egyszerűség. Mindezt főként a reformruhás művésznőknek, a szüfrazsetteknek és Coco Chanelnek köszönhetjük. Válogatásunkban a női portrék dominálnak, ugyanis a férfiak kitartottak az addig elismert elegancia mellett, öltözékük nem ment át jelentős változáson.

Távlatok térben és időben - panorámaképek a múltból

Ugyan panoráma jellegű ábrázolások régebben is készültek, azonban a panoráma szó csak a 18. század óta ismert, amikor is – főként eleinte – csak körfestmények megnevezésére használták. A széles látókörnek és a távlatoknak nem csak a panorámalátvány, illetve a panorámaképek készítése esetén van kulcsjelentősége. A távolba tekintés, a távlatokban történő gondolkodás a stratégiai tervezés, a sikeres vállalkozók, illetve stratégák gondolkodásmódjának is jellemzője, így az a harcászati tevékenységhez is kapcsolódik, nem véletlen, hogy a katonai-stratégiai szempontból fontos várakat egykor olyan magaslatokra építették, amelyek lehetővé tették a környező táj megfigyelését.

További tematikus virtuális kiállításaink