Ha valaki ásóval és ecsettel pepecselő kutatónak, netán Indiana Jones-szerű kalandornak képzel egy régészt, messze áll a teljes valóságtól. Persze kéziszerszámokra ma is szükség van az ásatásokon és a leletek tisztításakor, de a sok lépcsős, sok különböző tudományterületen – például a geofizikában és az informatikában – dolgozó szakemberek bevonását igénylő régészeti folyamat nagyon sok csúcstechnikát is használ, miközben a régészet tudományának szemléletmódja, a régészet eljárásai is változnak. Azt régen tudjuk, hogy a föld alatt kincsek rejtőznek, s talán az sem meglepő, hogy egy szántóföldről készült légi felvétel is lehet a kutatónak beszédes. A lábunk alatt lévő múltat ma már másként tárják fel, mint akár csak néhány évvel ezelőtt.

A régészek munkáját elsősorban a múzeumi virtinekben látható leletekből, műtárgyakból ismerjük, de a történeti tájak és az épített örökség is vizsgálódásaik részét képezik – és ezek tudományos feldolgozására is új lehetőségeik vannak.

Egy rohamosan fejlődő tudomány kutatói találkoztak február 6-án az Archeolingua Alapítvány és Kiadó és a CEU által, az NKA támogatásával rendezett konferencián az MTA BTK Jakobinus termében, majd ugyanők és együttműködő partnereik mutattak be néhány high-tech berendezést életnagyságban – és néhány módszert poszteren – másnap a CEU Centrális Galériájában. A kétnapos program tehát egyfajta seregszemle volt, az Európai Unió következő finanszírozási projektjére, a Horizon 2020-ra is készülve teremtett lehetőséget az örökségvédelem kutatóinak arra, hogy bemutassák, hogy a digitális technológiák területén milyen kitörési pontjai lehetnek a magyar innovációknak.

A konferencia egyes szekcióinak bevezető előadásait neves külföldi szakemberek tartották – Wolfgang Neubauer, Sorin Hermon és a University of Cambridge magával ragadó stílusú professzora, Stefano Campana, majd magyar kutatók angol nyelvű bemutatói következtek. A MaNDA és a velünk évek óta együttműködő Balatoni Múzeum is lehetőséget kapott, hogy adatbázisunk régészeti témájú 3D modelljeit a kutatók figyelmébe ajánljuk – Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója és a MaNDA képviseletében e sorok írója tartott előadást. Másnap közvetlen eszmecserére és a 3D modellek „kipróbálására” (megforgatására, méretek felvételére) is lehetőség adódott.

Előadásunk bemutatta a MaNDA adatbázis felépítését, a nyilvános, felhő alapú adatbázis építését is szolgáló közfoglalkoztatási programok sorozatát, s a Balatoni Múzeum tevékenységét e programokban. A Balatoni Múzeum egyrészt a nagyközönség felé közvetítheti a náluk felhalmozódott tudást az adatbázisban – és a MaNDA aggregációjával az Europeanán –, másrészt pedig immár 256 tárgyáról – régészeti, néprajzi, történeti, művészi és hadtörténeti darabokról – készített körbeforgatható modelleket a MaNDA által biztosított eszközök és a brit fejlesztésű 3DSOM alkalmazás segítségével. Az így elkészült modellek segítségével a kutatók otthon is számos információt nyerhetnek azokról a tárgyakról, melyekről eddig maximum csak hagyományos tárgyfotót láthattak volna – és műtárgyvédelmi okokból aligha részesülhettek volna abban a megtiszteltetésben, hogy az eredeti példányt kézbe foghassák. Ezt az adatbázis persze most sem teszi lehetővé, de azt, hogy minden oldalról vizsgálhassuk a modellt – és optimális esetben akár milliméter pontos méréseket is végezhessünk rajta, már igen.

E cikkben nem vállalkozhatom az összes előadás bemutatására, csak néhány jellemző érdekességet emelek ki. Több prezentáció is foglalkozott a Forster Gyula Központban folyó munkákkal. Az elmúlt 2 évben 200 hektár régészeti szempontból fontos terület felmérését végezték el, magnetométeres felméréseiket és előzetes régészeti dokumentációikat közös adatbázisba integrálják.

A Bécsi Egyetem fiatal PhD-hallgatója, Tolnai Katalin azt mutatta be, hogy a Pilis középkori lelőhelyeinek kapcsán hogy végez elemzést térinformatikai rendszer segítségével, hogyan kapcsol össze különböző léptékű adatokat.

A Károly Róbert Főiskola, a Janus Pannonius Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös csapata a légi lézerszkenneléssel (LiDAR) kísérletezik. Magyarországon mindössze 3-4 éve használják ezt a technikát, melynek segítségével lelőhelyek eddig ismeretlen, apró részletei is láthatóvá válnak. Erdős területeken különösen hasznos eljárás ez, a lelőhelyek nagy felbontású domborzati modelljei pedig a későbbiekben is használhatóak.

Czajlik Zoltántól, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének kutatójától megtudtuk, hogy a légi régészetet a temetkezési helyek azonosítására is használják. A kilencvenes évek francia-magyar együttműködésében halmos temetkezések maradványait találták így meg, az utóbbi években pedig csontvázas és hamvasztásos sírok azonosításában is egyre fontosabb szerepet kap ez a módszer.

Az Aeroart Kft. és a Pécsi Tudományegyetem Pécsi Légirégészeti Tékájának kutatói a fénykép alapú 3D modellezésről beszéltek, amely a régészeti kutatásokban, ásatási dokumentációkban is használható. Ma már távirányított repülő rendszerekkel készült légi fotók 3D feldolgozásait is elkészítik. A kapcsolódó kiállításon láthattuk is a drónt a Pazirik cég jóvoltából. Bár a távirányított repülés jogi keretei még formálódóban vannak hazánkban, a kutatók nagyon hasznosnak tartják ezeket az első ránézésre félelmetes kis robotcsodákat. A kiállításon 3D nyomtatókkal és más interaktív megoldásokkal is bemutatkozó Pazirik már több helyszínen is bevetette a drónokat.

Egy másik magyar cég, a Mensor3D Kft. az új, 3D szkennelési technológiákban jeleskedik. Laki Boglárka előadásából kiderült, hogy legújabb lézer- és fotótechnológiáikat nemcsak a digitális dokumentálásban, hanem a múzeumi, turisztikai bemutatásban is alkalmasnak találják. Ők hozták ki a kiállítás talán legmeglepőbb tárgyát is.  Az igencsak különleges hatású HOLO PIRAMIS olyan holografikus hatású 3D animáció, sőt, 3D animáció és valós tárgy (pl. műtárgyak, műkincsek, régészeti leletek, stb.) együttes megjelenítésére is alkalmas bemutató eszköz, mely látványos, figyelemfelkeltő módszert kínál virtuális 3D demonstrációkhoz újszerű módon: mintha az abban látható digitális tárgyak, animációk szinte lebegnének a térben. Engem kicsit a Csillagok háborúja filmre emlékeztetett, és szinte vártam, hogy a Halálcsillag tervei is megelevenedjenek rajta.

A konferencián több egyetemi kutató konkrét példákban mutatta be a modern informatika hasznosítását: Patay-Horváth Andrástól megtudhattuk, hogyan azonosítják az olümpiai Zeusz-templom alkotóit, Vasáros Zsolt építésztől pedig azt, hogy hogyan készítik el egy Szabadbattyán határában található, egykori római épületegyüttes – az ún. Seuso-villa – 3D rekonstrukcióját a fennmaradt falrészletek, alapárkok, kisebb padló- és freskómaradványok alapján. A BME kutatói pedig a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház alakhelyes felmérését mutatták be: a különböző korokban felújított vagy keletkezett épületrészeket érintő kutatásokban többek között 3D lézeres mérést is alkalmaznak.

A konferencia színvonalas előadásai után mellbevágó élmény volt a másnapi kiállításon együtt látni a különböző high-tech eszközöket, melyek a múltunk megismerését teszik lehetővé. A Pazirik cég standjánál kézbe foghattam olyan aprócska épületmakettet – talán épp egy templomtornyot – , amely 3D nyomtatóval készült. Terepasztalra kívánkozott, s nemcsak a megismerés, de a játék vágya is feltámadt bennem. A kétnapos rendezvény üzenete alighanem az volt: a nemrég még futurisztikusnak ható drónok, 3D nyomtatók, holografikus eljárások, a virtuális valóság egyaránt hasznosak a roncsolásmentes régészeti eljárásokban – és a múlt izgalmas, életszerű bemutatásában is. Így a fejlődésnek nemcsak a régészek, de a múzeumok és a látogatók is nyertesei lesznek.

Képes Gábor