Legnagyobb áruház - legnagyobb választék – Corvin
Egyeseknek vonzó találkozóhely, másoknak a fogyasztás újkori temploma, valóságos szörnyeteg, amely bekebelezi az embert, felszítva birtoklásvágyát. A plázák, vagyis a nyugati típusú bevásárlóközpontok, a rendszerváltás után terjedtek el, előtte hazánkban az áruházaké volt a főszerep. Hőskorukban, ott volt nekünk az Úttörő, a Verseny, majd később a Skála és a Centrum is. Az első magyarországi áruház, amely csak távoli unokatestvérként tekinthet válogatásunk főszereplőjére, már arra az igényünkre épült, hogy mindent egy helyen tudjunk megvásárolni. De nézzük, hogyan alakult a történetük!
A vásárló az első
A Párisi Nagy Áruház, az első hazai áruház, melynek létrehozása a vállalkozókedvű Goldberger családhoz kötődik, kezdetben a Rákóczi úton, később az Andrássyn szolgálta ki a vásárlói igényeket. A korábbi szatócsboltokat felváltó áruház, legnagyobb vívmánya, hogy egy helyen mindent megkaphatott a kedves vevő, természetesen népszerűségét nemcsak ennek, hanem az olcsó áruknak és a vevőcsalogató akcióknak is köszönheti ismerősen cseng, ugye?
A Párisi uralma egészen az 1920-as évekig tartott, akkor majdnem tönkrement, nem emiatt, de ekkor már javában épült riválisa; a Corvin Áruház. Az áruház különlegessége, és amiben igazán rokona a ma is ismert bevásárlóközpontoknak, hogy a vásárlást, mint szórakozást kívánta népszerűsíteni. Volt benne, vendéglő, kávéház, menetjegyiroda sőt gyorsfényképészet is. Itt vezették be először a csomagküldést, és a szezonvégi leárazást is. De nemcsak ezért volt különleges, 1926-os megnyitása után a Blaha Lujza téri csomópont a főváros egyik legforgalmasabb kereszteződésévé vált, ezért itt helyezték üzembe hazánk első villanyrendőrét. A modernizáció az épületben is megmutatkozott, 1931-ben itt szerelték fel az ország első mozgólépcsőjét. A sajtó valóságos dicshimnuszt zengett a Corvinról, divatbemutatóiról, a délutáni szalonzenékről és nem utolsósorban árubőségéről. A Pesti Hírlap egyenesen kis városnak nevezi az épületet, ami számunkra ismerve a WestEnd City Center méreteit, megmosolyogtató.
A kétarcú
Az eredeti homlokzatára kevesen emlékezhetnek és jelenlegi borításával nem is tűnik ki a többi volt szocialista áruház közül. Ugyanakkor a lux-flex borítás alól kikandikáló reliefek egy századelős ház homlokzatát sejtetik. De, hogy miért kellett elrejteni a homlokzatot, ahhoz ismernünk kell a ház további történetét.
Az épületet nem kímélte a második világháború, szinte teljesen kiégett, majd 1945-ben orosz kézbe került, egészen pontosan a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal birtokába, akik felújították az épületet, majd 1952-ben ismét magyar kézbe került, hogy 1956-ban ismét szétlőhessék. A 60-as évekre annyira rossz állapotba került, hogy halaszthatatlanná vált a felújítás, jelen esetben átépítés. A sokat emlegetett bádogborítást is ekkor kapta. A rekonstrukcióról sokat elárul, hogy csak évekkel később javították meg például a mozgólépcsőjét.
A Corvin ismét az érdeklődés középpontjába került, amikor novemberben a józsefvárosi képviselő-testület elfogadta a rendeletet, amely szerint a Corvin Áruház Blaha Lujza tér felőli burkolatát hatósági végrehajtás keretében lebontatja, így nemsokára ismét eredeti köntösét viselheti az áruház, azt a külsőt, amely Reiss Zoltán tervei alapján készült.
A ház a maga visszafogottságával meg sem próbált versenyezni az akkor még álló Nemzeti Színházzal, letisztult klasszicizáló stílusú külsőt kapott. Ugyanakkor érdekes megoldásokat is rejtett, a látszólag egyemeletes homlokzat négy emeletet rejtett maga mögött, melynek ablakai teljes négy emelet magasságban összefüggtek, és ezeket alig észrevehető fabetétek választották el. A belső tereket és felületeket Beck Ö. Fülöp, aki a Nyugat híres plakettjét is készítette, valamint Pongrácz Szigfrid plasztikusművész munkái díszítették.
A valóban palotai belső tereket ma már nehéz lenne elképzelnünk, de a korabeli fotók és metszetek lapozgatása mellett megelevenednek a korabeli termek, legalább addig, amíg a bádog portásfülkeként elhíresült alapanyag el nem tűnik.
TÉ