1944. március 20-án internálták a szerzőt, aki a Keleti pályaudvaron szállt volna vonatra, Győrben dolgozó férjét meglátogatni. Bár harmadik hónapos terhes volt, ezt Auschwitzban nem vették észre, munkára választották ki. A csehországi Bernsdorf textilgyárban dolgozta végig a nyarat. Terhessége láthatóvá válásakor visszaküldték Auschwitzba. (Ám egy köztörvényesekből álló transzporttal érkezett, így elmaradt a szelekció.) Társai a hátsó sorokban bújtatták a reggeli appeloknál. 1944. végén egészséges kislánya született, akit azonban születése után azonnal elpusztítottak. Súlyosan legyengülve egy jótevője segítségével Birkenauba került, ahol hivatalosan a zenekarban furulyázott. (Gyakorlatilag a reviren feküdt.) Januárban, a front közeledtével a tábor lakóit útnak indították Ravensbrückbe. Innen gyalogmenetben terelték őket Hamburg felé. – Az országúton találkoztak össze egy szovjet katonai alakulattal, itt szabadultak fel.

The author was interned on March 20, 1944, who had boarded the train in Budapest at Keleti Railway Station and wanted to visit her husband working in Győr. Although she was three-month pregnant, but as nobody noticed this in Auschwitz, she was selected to work. She worked int he Bernsdorf Textile Factory in the Czech Republic over the summer. As her pregnancy became obvious, she was sent back to Auschwitz. (But as she arrived with criminals, no selection was made. At the end of 1944, she gave birth to a healthy baby girl, but the baby was killed immediately after birth. Seriously weakened got she to Birkenau with the assist of a helper, where she officially played the flute in the band. (In practice, she was lying on the revire.) In January, as the front got closer, people in the camp were sent to Ravensbrück. They were sent towards Hamburg on foot. They met a Soviet military unit on the road, where they were liberated.