Tornyai János Múzeum Régészeti Fotótár

0154.

szöveg

Az őszi tárlatok 30 éve A vásárhelyiség - etikai magatartás Jubileumot ünnepel Hódmezővásárhely. Harminc évvel ezelőtt rendezték meg az első vásárhelyi őszi tárlatot. A vásárhelyiség, a vásárhelyi iskola azóta fogalommá lett a kortárs képzőművészetben. Nemcsak az itt élő művészek munkáit jelölik így, hanem azt az etikai magatartást, amely a paraszti élmény megfogalmazására egyéni formát alakít ki. - írja D. Fehér Zsuzsa. Elkötelezettséget jelent: a külső környezet és belső világ egybecsendülésére, vagy ütközésére kimunkált képi megjelenítést. Formában a szélesen értelmezett realizmus változatos eszközeinek alkalmazását. Bár a vásárhelyi tárlatok főleg a festészetben mutatnak eredményeket, nem hiányzott, nem hiányzik idén sem a grafika és a plasztika. A mindenáron újat akaró képzőművészet most mintha visszatérne a hagyományos művészethez. 1954-ben, a város felszabadulásának tizedik évfordulóján rendezett első Őszi Tárlatra meghívták mindazokat a művészeket, akik kötődtek az alföldi városhoz, az ott élő, a Vásárhelyről elszármazott, és a művésztelepen dolgozó művészeket. Szabó Iván a főiskoláról növendékeit nyári gyakorlatra is ide hozta és ők is kapcsolódtak az itt kialakuló körhöz. Az volt a cél, hogy sajátos profilú, a művészetük gyökerével Hódmezővásárhelyhez kapcsolódó alkotók munkáit sorakoztassák fel. Hogy műhelyszerepet vállaljon, hogy töltsön be az évenként ismétlődő tárlat. Hogy szellemi közösséggé formálja a kiállítókat. E célokat szolgálta az is, hogy meghívásossá tették a kiállításon való részvételt, és a meghívás feltétele a tájhoz, a városhoz fűződő valamilyen kapcsolat. Országos jelentőségű események voltak az őszi tárlatok a Tornyai János Múzeumban - írja Rózsa Gyula - Vásárhely kezdetben a sematizmus görcséből éledő egész magyar képzőművészetnek volt fontos bemutatkozó és befogadó helye, s később a hatvanas években Vásárhely egy fájdalmakkal újjászülető parasztéletet vállaló, nagy társadalmi roppanásokat nagy művészetikával és esztétikai hitellel befogadó művészetnek, kiváltképp festészetnek volt a szülőföldje. A hatvanas évek közepére kirajzolódott a vásárhelyi tárlatok profilja. Akiknek művészete elért az alföldi iskolán alapuló Tornyai, Koszta, Nagy István örökét vállaló, a realista látás és megjelenési módot vallóktól, elmaradtak a rendezvénytől. Tornyai a vezéregyénisége ennek a századunk első évtizedében felerősödött szellemi pezsgésnek. Mellé Endre Béla neve kívánkozik, de hosszabb-rövidebb időt Rudnay, Pásztor, Kallós, Medgyessy is töltött itt. Az idei vásárhelyi őszi tárlaton ott vannak mindazok, akik vállalják ezt a műhelyt, vállalják az alföldi iskolát. A nagy öregek nemzedékéből Kuncz D. István, aki négy évtizede él Budapesten, de eltéphetetlen szálakkal kötődik az Alföldhöz. Egész művészetét az Alföldhöz kapcsolódás határozza meg. Kiállít a vásárhelyiek vezető mestere, Németh József, aki summázó felületeivel, komoly színeivel járja a maga megtalált útját. De a jelképiség irányába tett újabb lépésről tanúskodik a bartóki gondolatot továbbfogalmazó Tiszta forrás című képe. Szalay Ferenc, az egyetlen művész, aki jó néhány művében a táj nagy társadalmi átalakulásával, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével foglalkozik. Teljes őszinteséggel tárja fel e folyamat tudatformáló drámai pillanatait, az új közösségekben helyet kereső szövetkezeti parasztok kollektív élményét.

Cím(ek), nyelv
nyelv magyar
Tárgy, tartalom, célközönség
tárgy Képzőművészet
tárgy Sajtóanyagok
tárgy Jubileum
Személyek, testületek
kiadó Népújság (Heves)
Tér- és időbeli vonatkozás
térbeli vonatkozás Dél-Alföld, Csongrád megye
térbeli vonatkozás Hódmezővásárhely
az eredeti tárgy földrajzi fekvése Hódmezővásárhely
létrehozás dátuma 1984-10-23
időbeli vonatkozás 1984.
Jellemzők
hordozó papír
formátum pdf
Jogi információk
jogtulajdonos Tornyai János Múzeum
hozzáférési jogok Ingyenes hozzáférés
Forrás, azonosítók
forrás Tornyai János Múzeum
leltári szám/regisztrációs szám 0154.