Sümegi Tóth Tivadar verseinek gyűjteménye 1941-ből. E füzetben kézírással lett lejegyezve 22 verse. Tóth Tivadar Sümeg város szülötte, hányattatott sorsú, szerényen alkotó költő. Versei fanyar hangulatúak, Móricz Zsigmond a "halál költőjének" nevezte. Tóth Tivadar csak 32 évet élt, nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegény családból származott, félbehagyta iskoláit és szerencsét próbált költőként a fővárosban. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5-6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. 30 évesen ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki azonnal a pártfogásába vette a fiatal költőt. (Néhány költeményét a Magyar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos későn, mert a nélkülözésnek és a rossz életkörülményeknek köszönhetően egészségi állapota nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott. A nagybeteg költő szülőházában hunyta le szemét 1942-ben. Móricz személyes hangvételú nekrológgal búcsúztatta. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli a nevét, szülőházán tábla őrzi emlékét.