Sümegi Tóth Tivadar: Önéletrajz címmel jelent meg 6 verset tartalmazó verses füzete 1937-ben, Péter és Pál ünnepén. Még Budapesten élt, ott írta meg költeményeit. Tóth Tivadar Sümeg város szülötte. Hányattatott sorsú, szerényen alkotó költő. Versei fanyar hangulatúak, Móricz Zsigmond a "halál költőjének" nevezte. Tóth Tivadar csak 32 évet élt, nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegény családból származott, iskoláit félbehagyta és szerencsét próbált költőként a fővárosban. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással majd indigós gépeléssel 5-6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. 30 évesen ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki azonnal a pártfogásába vette a fiatal költőt. (Néhány költeményét a Magyar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos későn, mert a nélkülözésnek és a rossz életkörülményeknek köszönhetően egészsége ekkor már nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott. A nagybeteg költő szülőházában hunyta le a szemét 1842-ben. Móricz személyes hangvételű nekrológgal búcsúztatta. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent megy Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli nevét, szülőházán tábla őrzi emlékét.