Sümegi Tóth Tivadar verses füzete 1942-ből, mely eredeti kézírásával maradt az utókorra. Tóth Tivadar Sümeg város szülötte, hányattatott sorsú, szerényen alkotó költő. Versei fanyar hangulatúak, Móricz Zsigmond a "halál költőjének" nevezte. Tóth Tivadar csak 32 évet élt, nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegény családból származott, iskoláit félbehagyta, s szerencsét próbált költőként a fővárosban. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5-6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. 30 évesen ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki azonnal a pártfogásában vette a fiatal költőt. (Néhány versét a Magar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos későn, mert a nélkülözésnek és a rossz életkörülményeknek köszönhetően egészségi állapota ekkor már nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott. A nagybeteg költő szülőházában hunyta le szemét 1942-ben. Móricz személyes hzangvételű nekrológgal búcsúztatta. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli nevét, szülőházán tábla őrzi emlékét.