A tőzsde a vásárokból jött létre, miután mind az áru, mind a pénz helyettesíthetővé vált. Ugyan már a 17. században megszületett a tőzsdézés kultúrája, a 18–19. században pedig a tőzsdék, de a nemzetközi részvényforgalmat igazán a vasút-társaságok részvényeinek megjelenése pörgette fel.

Malom Rt, Lánchíd Rt, és a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság 

A részvénytársaságok hazai története Széchenyi István nevéhez fűződik. Az első balatoni gőzhajót építő társaság, amely a Kisfaludy gőzhajót építette, már részvénytársaságként működött, részvényesei között volt Deák Ferenc is. Az 1830-as éveket követően megjelentek a magyar értékpapírpiac 100 éven keresztül meghatározó szereplői, a malmok és a bankok; 1836-ban megalakult a Pesti Hengermalom Rt., majd törvényben is rögzítették, hogy a Lánchíd építésének is „részvényes társaság” keretében kell megvalósulnia.

„1832-36-iki országgyűlés hosszú vita után országos küldöttséget választott, amely 1838. szeptember 27-ikén kötött szerződést Sina György báróval. A báró e szerződés szerint kötelezte magát: a „Vezérlete alatt alkotandó részvényes társasággal (…) a lánchidat (..) tulajdonképpen felépíteni, s lehető legrövidebb idő alatt a közönség használatára megnyitni.” - Fővárosi Hírlap, 1917. 

Egy évvel később megalapították a Pozsony-Nagyszombati Vasúttársaságot, 1841-ben pedig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt-t. A budapesti értéktőzsde indulásakor, 1864-ben 17 társaság részvényét jegyezték a tőzsdén, ezek közül négy bankot, három bányát, két malmot és két biztosítót, továbbá a Lánchíd és az Alagút Rt-t. A kiegyezés után igazi részvénytársaság-alapítási láz tört ki.

Lufi, tömeghisztéria, pánik és összeomlás

Ugyan a 19. század végétől kezdődő állami szabályozásnak köszönhetően a tőzsdézés mára biztonságosabbá vált, ennek ellenére a tőzsdézéshez továbbra is egy olyan sajátos tömeglélektan kapcsolódik, melyre jellemzőek a divathullámok, a buborékok, és a pánik. Mely utóbbit sokszor a fájdalmas kijózanodás időszaka követ. Így történt ez az első világméretű tőzsdekrach során is, az 1850-es években:

„Azonban az 1854-56-ki tőzsdejátéki járvány idejében, oly mesés tetőpontra hágott Párisban a részvénykibocsátási láz és üzérkedési düh, melyen mai napon tán inkább mosolyognunk kellették, ha sok siralmas áldozatai még most is nem szenvednék akkori csodálható hiszékenységük következését.” – Ötevényi, 1862.

Egyes társadalmak tőzsdézési szokásaival való összehasonlításban, például az Amerikai Egyesült Államokhoz viszonyítva, ahol manapság minden második embernek van valamilyen részvénye, Magyarországon a lakosság tőzsdei részvétele alacsony és ez azért kedvezőtlen, mert a be nem fektetett megtakarítások infláció miatti értékvesztése, el nem költött és be nem fektetett pénzként nettó veszteségként tűnik el a gazdaság „süllyesztőjében”.

Kishalak, spekulánsok és tőzsdecápák

Korunk tőzsdézőinek dolgát nagyban megkönnyíti, hogy az online tőzsdézés mára bárki számára könnyen elérhetővé vált, nem csak brókercégen, de akár bankon keresztül is. De mi különbözteti meg az egyszerű befektetőt a spekuláns tőzsdecápáktól? A spekulánsokat a gyors meggazdagodás lehetősége hajtja, ők különféle várakozásokra, bennfentes információkra, részvény-árfolyam változásra apellálnak, szemben az egyszerű befektetővel, aki hosszabbtávon, és főként az osztalékból vár nyereséget. 

Ha bármi okból a tőzsdézés mellet döntünk, azzal nem csak saját magunkkal teszünk jót, de a hazai gazdasággal is, ugyanis, ha így teszünk, többek között (a magunk módján, kis mértékben) ahhoz is hozzájárulunk, hogy csökkenjen az ország (a válság idején gyakran menekülő) idegen tőkének való kiszolgáltatottsága is. Természetesen az egyszerű befektetőt is – még ha nem is tőzsdecápa – a jó értelemben vett önérdek vezérli. De honnan származik és hogyan változott az önérdek és a kapzsiság hagyományos megítélése a kultúránkban?

A történelem során sokan, a világvallások teológusai és a görög gondolkodók is foglalkoztak a kapzsiság kérdésével. Utóbbiak a bölcs mérlegelés és az egyensúlyba vetett hitük miatt tartották kerülendőnek, vagy, mint később, Kr. e. 27-ben Horatius a kapzsiság következményének a végtelen sóvárgás átkát tekintette, mondván: „Minél többet birtokolsz, annál többre vágysz.” Később a kapzsiság a hét főbűn részeként a keresztény dogmatikába is bekerült, amely eredetileg a hét kísértésként a szerzetes, Evagrius Ponticus tollából származik, és amelyet 590-ben Gergely pápa tett közismertté.

Később két fontos és igen népszerű irodalmi mű született, amely meghatározó hatással volt a nyugati keresztény kultúrkörre: egyik a Psychomachia (a Lelkek harca), amelyben Aurelius Prudentius a kapzsiságot egy horrorisztikus vén boszorkány képében személyesítette meg, a másik Dante Isteni színjátéka volt. Nagy hatású volt továbbá az elismert flamand festő, Pieter Bruegel 1557-ben készült kritikai célzatú tollrajza is, amelyen a kapzsiságot egy kisebb halakat felfaló nagy halként ábrázolta. A 18. században, a nyugati világban a kapitalizmus a kapzsiságról alkotott nézetek átértékelődését eredményezte. 1776-ban Adam Smith, egy skót közgazdász a Nemzetek gazdagsága című művével forradalmi módon változtatta meg az emberek – önérdekhez kapcsolódó – szemléletét. Ennek alaptételeként Smith a kereskedelem mozgatórugójaként az önérdeket, mint „láthatatlan kezet" nevezte meg.

Sikeresen fellépni a spekulánsok ellen

Igaz, hogy a túl nagy befolyású emberek trükközése néha (akár az egész gazdaságra nézve) káros lehet, de a közhiedelemmel ellentétben a tőzsdén jelen lévő spekulációs tőke nagy része alapvetően nem káros, ugyanis nagy szerepe van az árupiac nagy forgalmának és pezsgő jellegének, valamint a tőzsdék fizetőképességének fenntartásában. E „jótékony” spekulációval szemben persze léteznek a spekulációnak kifejezetten káros fajtái is. Erre jó példa az, ha a hazai tőke – spekulációs céllal – külföldre áramlik. Ennek káros voltát a múltban is felismerték, például amikor a magyar kormány 1935-ben megtiltotta a külföldiekkel kötött értékpapír-ügyleteket, hogy így akadályozza meg többek között a Budapest és Bécs között akkoriban igen élénk árfolyamkülönbségekre apelláló spekulációt. A leginkább érintett 6 millió részvény számjegyzékbe vételét törvényben rendelték el. Az intézkedés igen sikeres volt, ugyanis a hazai tőke itthon tartásának következtében megnőtt a kereslet a hazai papírok iránt, és bizonyos értékpapírok árfolyama akár 30-40%-kal is nőtt!

Erdélyi Károly

Forrás

• „Böngészet kereskedelmi törvényeink hézagai között", Budapest, 1862.
• „Séták a régi Budán és Pesten" - Képek 1856-ból, Fővárosi Hírlap, 1917 (6). 31. 
• Potori Norbert: Tőzsdeismeretek - elméleti jegyzet. Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Debrecen, (2013). ISBN 9786155183621
• Kecskeméti Judit: A tőzsde világa: amit az online tőzsdei kereskedésről tudni kell - ETK füzetek, Budapest, 2007. 
• Korányi G. Tamás, Szeles Nóra: Tőzsde születik, Budapest, 2005.
• A tőzsde története, (econom.hu), 2010. január 18. 
• Lámfalussy Sándor: Pénzügyi válságok a fejlődő országokban: tanulmányok a globalizált pénzügyi rendszer sérülékenységéről. Budapest, (2008). ISBN 9789630585859
• Zsiday Viktor: Mániák és válságok a tőzsde hőskorában, Budapest, (2010). ISSN 1789-3704
• Aki megírta a kapitalizmus bibliáját, (Origo.hu) Hozzáférés ideje: 2019. február 25.
• Paul A. Samuelson, William D. Nordhaus: Közgazdaságtan I. - Alapfogalmak és makroökonómia. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 86-87. o. (1993). ISBN 9632226844

• Adam Smith, (ford.: Enyedi Lukács, Pólya Jakab): Vizsgálódás a nemzeti vagyonosság természetéről és okairól. I. kötet, II. kötet, III. kötet, IV. kötet, Budapest, 1899. 
• Madarász Aladár: A láthatatlan kéz – szemelvények egy metafora történetéből, Közgazdasági Szemle. 2014 (61). 7-8., 801–844. o.
• Budapesti Érték Tőzsde (bet.hu) Hozzáférés ideje: 2019. február 26.