Budapesti sajtószemle – 1900-as évek eleje

Hogyan cikkeztek a budapesti újságok közel 100 évvel ezelőtt a fővárosunkról és hogyan látták azt korabeli lakói? E témához való viszonyuk meglehetősen hasonló volt, mint a mai városlakóké. Habár a kritikákat megfogalmazó „város-reformerek” igazi célja sok esetben a hatalmi pozíciók megszerzése, az általuk generált konfliktusok a kutatók véleménye szerint – főként, ha kompromisszumok létrejöttéhez vezetnek – elősegíthetik a fejlődést.

Új buszok és villanyrendőrök a Ferenciek terén – 1916, 1929

201543.jpgA városfejlődés egyik igen gyakori módja, a más városokban már bevált fejlesztések és újítások átvétele, meghonosítása. Így volt ez a közösségi buszközlekedés esetén is, melynek bevezetésében Bécs, Budapest előtt járt.

„A közlekedési ügyosztály ma még azon az állásponton van, hogy az autóbuszokkal tulajdonképpen csak próbálkozik, a valóság azonban az, hogy az autóbusszal már mint komoly közlekedési eszközzel kell számolnunk. (…) A közönség nagyon megszerette a tiszta és kényelmes kocsikat, ami azt eredményezte, hogy az úgynevezett próbaesztendő ami például Bécsben komoly ráfizetést jelentett, Budapesten egyenesen 14345_b.jpgjelentékeny haszonnal járt. (...) Már nemcsak az Eskü-térre, de az Országház-térre is járnak az egyelőre háborúsan zörgő és járda-rongáló, de kényelmes alkotmányok. Egy kicsit a fejlődéshez tartozik az is, hogy az árakat is fölemelték. Az áremelés egészen mérsékelt és a közönség is nagy nyugalommal fogadta. Az autóbusz fejlődése életszükségévé lett Budapestnek. (...) Az egész nyáron öt kocsit járattunk állandóan, amelyek nyolcperces menetrend mellett bonyolították le a 2015246_2.jpgforgalmat. (...) Különösen délben és este valóságos tolongás van a Kigyó-téren [a mai Ferenciek tere], ahol a közönség az autóbuszt várja. De még többet mond a statisztika, amely szerint a budapesti autóbuszokon hallatlanul nagy a férőhely kihasználás. Az egyik utas a másiknak adja át a helyét, úgy hogy autóbuszainkon 100 százalékon felüli férőhely kihasználást tudunk kimutatni." – Fővárosi Hírlap, 1916

Az egyre növekvő szabályozatlan járműforgalom okozta káosz idővel szükségessé tette a közlekedési 201559_bx.jpglámpák bevezetését is:

„Budapesten még csak kísérletek folynak a közlekedési rendészet terén, (…) e kísérletek sorába tartoznak a villany- rendőröknek elnevezett jelzőlámpák is, amelyek már majd minden forgalmas útkereszteződésnél működnek.” – Független Budapest, 1929

A Keleti pályaudvar és a Lóverseny tér, mint a fejlődés gátjai – 1909

2015227_2.jpgVannak, akik úgy gondolják, hogy a szociális megközelítés, bűvös dobozként, minden problémára megoldást jelent:

„Nem a mi dolgunk, mérnökök számítsák ki: hány száz, vagy talán ezer lakóház helyét foglalja el a zöld pázsit, melyen nagy urak töltik passziójukat a főváros közönségének pénzén. És ugyanakkor, a mikor tudja Isten hány ezer négyszögöl területet a lósport ekképpen elvon az építkezéstől, a fővárosban a 2015226_2_b.jpglegborzasztóbb lakáshiány dühöng, melynek nem utolsó oka az építési telkek igen nagy drágasága, sőt hiánya. És nagy hiba volna ide valamelyes villanegyedet vagy kertvárost tervezni, mert ez a terület volna legtermészetesebb kiegészítése és kiterjesztése a fővárosnak kelet felé, a mely fejlődésnek nemcsak a keleti pályaudvar állta el az útját, hanem a melybe legfőképen a lóversenytér vert bele éket.” – Független Budapest, 1909

Luxus szolgáltatások a budapesti 6-os villamoson? – 1900

20152151_1_c.jpgHa ötletekről van szó, azokban jellemzően soha sincs hiány, legyen az akár reális vagy a valóságtól bármennyire elrugaszkodott is:

„A budapesti közúti villamos vasút részvénytársaság röviden a B. K. V. T. mindenképpen meg akar felelni a közönség óhajainak. Van ugyan egy sógorom, ki ezentúl meglehetős nagy igényekkel használja a villamost. Az illető sógorom ugyanis nagy sybarita és azt fogja VF_21989_u.jpgkövetelni, hogy amint a villamosra száll, 6 kros [koronás] szakaszjegy mellé kapjon egy fél liter bort, egy gulyást és 6 darab havanna szivart, vonaljegy vagy átszálló mellé pedig 6 teritékes ebédet, 10 darab bokkot [kéztörlők] és egy 1 karosszéket, melyben a pikkolóját [két deciliter sör] kényelmesen megihatja. Sokat veszekedtem e miatt a sógorommal, s elmagyaráztam neki, hogy ez mennyire nem lehetséges, hogy ez a B. K. V. T. [Budapesti Közúti Vaspálya Társaság] teljes tönkjét jelentené, hogy ez az intézkedés a budapesti értéktőzsdén óriási derout-t idézne elő, s ez által az ö értékpapírjait is értéktelenné tenné. De hiába beszéltem, a sógor energikusan csapott a 2015196_f.jpgtérdemre (asztal nem volt a környéken) s ezt felelte: – Ha már igér, hát adjon is! Én a magam részéről bevallom, sokkal kisebb igényeket támasztok a villamosok iránt. Engem az az egyszerű és puritán intézkedés is, hogy ezentúl vasár- és ünnepnapokon több villamos jár, valóságos extázisba hozott. Hogy az ördögbe ne?! Hiszen ha eddig csak félóra alatt juthattam el a Nemzeti Színháztól a keleti pályaudvarig, most már mennyivel könnyebb és gyorsabb lesz a közlekedés!” – Magyar Székesfőváros, 1900

Évtizedek várostervezési „bűnei jóvá sosem tehetők” – 1916

2015239_1.jpgKritizálni mindig könnyű, főleg utólag! De a kritika – kiváltképp, ha nyilvánosan kerül kifejezésre – a közvélemény ereje és a megszégyenítő hatása miatt változást generálhat, feltéve, ha az valódi kihívást jelent az illetékesek számára:

„Dacára a sok évi sokszoros sürgetésnek, a főváros sohasem fanyalodott rá, hogy egy nagyszabású általános szabályozási tervre eszmei pályázatot írjon ki. (…) Évtizedek bűnei természetesen jóvá sohasem tehetők. A tizenegyszer megtört Rákóczi-út, az elszabályozott Eskü-tér, a hegynek nekimenő Erzsébet-híd, a gyermekesen szűk dunaparti korzó stb., stb. oly hibák, melyeket még a dúsgazdag legjobb ízlésű utókor sem igen tud eliminálni.” – Független Budapest, 1916

Népszínház: „magyar alakok, magyar miliő és magyar szellem” – 1908

2015251_1.jpgNéha bizonyos folyamatok annyira előrehaladottá válnak, hogy már a mentőötletek sem segítenek:

"A Népszínházát a jövőben nem szabad többé odaadni olyan vállalkozónak, aki igen nagy és teljesen megfelelő anyagi biztosítékot nem nyújt a személyzet exisztencziáját és jövőjét illetőleg. Inkább zárják be a Népszínház kapuit, semhogy ez a társaság minden esztendőben kinn az utczán játsza végig a szélnek eresztett emberek bus tragédiáját.” – Független Budapest, 1908

EK

Forrás


(A borítókép és a galériában található képek legtöbbje a Kuny Domokos Múzeum, CC BY- licenszű képeinek módosításával készült. Az eredeti (módosítatlan) változatuk, amelyek a kapcsolódó elemek címszó alatt érhetőek el a CC BY licensznek megfelelően használhatók fel.)

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!