Budapest anno

A fejlődés nem állhat meg! – tartja a mondás, a gyakorlatban mégis azt tapasztaljuk, hogy időnként megáll. A változás – ha a maga útját járja – néha jó, néha rossz irányba tart, de – úgy tűnik – az állam beavatkozása nélkül sokszor teljesen leáll. Bizonyos változások esetében a szerencsésen alakuló körülmények (például a Rákos árok feltöltődése) és sajnos néha a balszerencse is szerepet játszik. (Például a budai borok eltűnése esetén.)

A múltban történt radikális városfejlődés eléréséhez a vezető egyéniségek, a grandiózus elképzelések és az állam beavatkozásán túl szükség volt a nagy kockázatokat vállaló és nagy tőkével rendelkező befektetőkre, és a vállalkozó szellemű üzletemberek munkájára éppúgy, mint az átlagpolgárok személyes áldozataira.

 „Európa fővárosai közül talán csak (…) ezen két városnak (Nápolynak és Konstántinápolynak) van szebb tája mint Buda-pestnek. Dombsorok, sötétlő erdőségek, egy nagy folyam, völgyek és messze nyúló pusztaság a természet minden szinezési erejével váltakoznak itt, hogy megragadják a képzeletet és soha el nem feledhető benyomás bübáját hagyják a kedélyen.” – Áldor Imre, 1866.                       

A jégkorszak végén és azután

00.jpgPest város a Pesti-síkság nyugati oldalán, a Dunához közel, főként a pleisztocén jégkorszak végén kialakult magas-ártéren és folyóteraszon épült ki, amely a környező területeknél 2-3 méterrel magasabban helyezkedett el, így védelmet nyújtott a nagyobb árvizekkel szemben. Nyugaton Pest határa a Duna főága volt, keletről pedig több Duna-mellékfolyó határolta. A mai Nagykörút vonalában folyó Duna-mellékág hajózható volt, így e terület hadászati szempontból is védelmet biztosított a lakosok számára. A Buda és Pest nevek összevonásából létrejött Budapest név először Széchenyi István Világ című művében fordult elő 1831-ben.

„Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni, amely kevés év, sőt hónap múlva olyan megszokottan s könnyen hangoznék, mint Bukarest, s így a két város egyesülne, amely most nem a legjobb szemmel nézi egymást.” – Széchenyi István, 1831.

Világhírű budai borok és vendéglők 

VF_41_435.jpgMa már kevésbé köztudott, hogy a Gellért-hegy lejtőit a 19. század végéig szőlőültetvények borították, melynek terméséből olyan közkedvelt fehérbort készítettek, amelyet még hamisítottak is.

Tagadhatatlan, hogy a budai vendéglők sokat használtak Budának. A budai bor miatt sokan keresték fel Budát... Az ötvenes években ezekben a vendéglőkben vigadott sírva a magyar, még a németajkú magyar is, kinek unokája teljesen megmagyarosodva szereti hazáját."  - Buda és vidéke, 1896.

A budai szőlőtermesztés és bortermelés emlékét mára főként csak az utcanevek őrzik. Eltűnéséért a 19. század végi szőlőgyökértetű járvány tehető felelőssé.

„Mindamellett az egész világ tudja, hogy a budai bor kiállhat versenyre sok névvel bíró más vidék borainak termésével." – Buda és vidéke, 1893.

Palotanegyed és villámfényreklám

2015_45189_AdfBM_e.jpgA budapesti palotanegyed a VIII. kerületben található; az Astoriától kiindulva a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, a Kálvin tér és a Múzeum körút által határolt területen. Beépülése az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után kezdődött; amikor is az építkezés divatossá vált arrafelé az arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok körében, akik neves építészekkel fényűző palotákat, kúriákat építettek a negyedbe, ahol így ma már több mint 30 palota található. Többek között a Károlyi, a Festetics, a Prónay, a Gschwindt vagy a Wenckheim-palota, ez utóbbi ma a Szabó Ervin Könyvtár épületeként üzemel.

LTSZN_65.jpgKésőbb még egy olyan – a paloták megjelenéséhez hasonlóan látványos – változás is bekövetkezett a város életében, amely szó szerint „felvillanyozta" Budapest utcáit: ez az elektromos áram megjelenése volt az utcai reklámokban, ami olyannyira megváltoztatta az éjszakai városképet, hogy (amellett, hogy nem mindenkinek volt kedvére való) némelyekből még szélsőséges reakciókat is kiváltott:

Az ellen, a melyet némely bolt a villámfénynyel követ el, igazán a hatóságnak volna kötelessége közegészségügyi kihágás czimén fellépni. ...egy-egy kirakat előtt szinte megvakulunk, a nélkül, hogy csak egyetlen jóleső momentum is kárpótolná szemünket idegeink sorvasztó izgatásáért. Újabban az izzólámpákból összeállított betűs czégtáblák s ezeknek mechanikai úton minden másodperczben más színben világitó rendszere kap lábra, ami egész utczák lakóit megvakulással fenyegeti." – Buda és vidéke, 1899.   

Világelsők közt lenni jó: élvonalban a földalatti vasúttal

2015_45197_AdfBM_e.jpgAz Andrássy út gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök ötlete alapján a Nagykörút építésével közel egyidőben indult. Az utat és a környező házakat kisajátították, állami pénzből megvették, ezért sokan otthonuk elhagyására kényszerültek. Az épületek tervezésével többek között Ybl Miklóst és Linczbauer Istvánt bízták meg. Főként ennek köszönhető az út egységes eklektikus-neoreneszánsz stílusa.

Az Andrássy úti fejlesztést végül a földalatti vasút megépítése koronázta meg, amely a világon az elsők között megépített (kizárólag) villamos hajtású, és egyben Európa második földalatti vasútja! De miért volt rá szükség egyáltalán? Azért, mert a közterület fejlesztéséért akkoriban felelős közmunkatanács kezdettől fogva ellenezte a villamosvonal építését a sugárúton. A földalatti világhírneve ellenére voltak olyanok, akik idehaza elégedetlenek voltak a végeredménnyel:

„Az Andrássy-úton végig menő földalatti villamos vasút lépcsőit igen szépen föl lehetett volna használni utczáink művészes hatásának az emelésére. E helyett mi történt? ...valamennyi lejáró fölé otromba, stilizált elefánthátra emlékeztető tetővel ellátott, czifraságokkal ízléstelenül tul tömött bódékat építettek, a melyek legszebb sugárutunkat végig elcsúfítják." – Buda és vidéke, 1899.   

2015_45168_AdfBM_e.jpgA Nagykörúti építkezést szinte előkészítette a Pestet körül ölelő Rákos-árok feltöltése, ami részben magától, részben az emberi tevékenység eredményeként valósult meg, amelyre főként azért volt szükség, mert az 1838-as hírhedt pesti jeges-árvíz során az árok mentén volt a legmagasabb a víz szintje. Azt, hogy mi játszhatta a legnagyobb szerepet a Nagykörúti fejlesztés megvalósulásában, nehéz megmondani, de talán Reitter Ferenc buzgóságán és a közmunkatanács munkáján túl a legnagyobb szerepe az adókedvezménynek lehetett. Ugyanis a körutat szegélyező paloták építésére – az építkezésbe belefogni hajlandó – ingatlantulajdonosok az államtól példátlanul nagyvonalú támogatást, teljes adómentességet kaptak, amely tizenöt évnyi időtartamra szólt. Ez feltehetőleg óriási motiválóerőként hathatott a tulajdonosok építkezési kedvére.

„Különösen az Andrássy út és a Nagykörút kiépítése csak úgy volt, aránylag rövid idő alatt eszközölhető, hogy ezen utak nyitását, a tisztelt tanács előterjesztései alapján, maga az állam nem csekély áldozatok árán kezdeményezte." – Dr. Országh Sándor, 1893.

 EK

Forrás

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!