Címtelen könyv
1932 júniusában vendég érkezik a balatonföldvári Zrínyi Szállóba. Az ekkor már elismert író magányra vágyik, otthon nincs nyugta a vendégektől, akiket neje főztje vonzz. Persze, nemcsak ezért jön, orvosai a szívét akarják meggyógyítani, ő pedig írni akar. Móra Ferencnek szerződése van egy új regényre, az Aranykoporsóra. A készülő művel azonban nem halad, tulajdonképpen egy sor sincs meg belőle, de a legnagyobb baj, hogy nem is jut eszébe semmi. A hotelben egy feltűnően szép nő, hivatalból szórakoztatja, a kialakult viszonyukról régóta tud az irodalomtörténet.
Szívéhez a gyomrán át vezet az út...
Az irodalomtörténet szerint Móra Ferenc példás családi életet élt, idejét legszívesebben családja körében töltötte. 1902-ben ötévi jegyesség után vette feleségül Walleshausen Ilonát, de a visszaemlékezések szerint már kezdetektől boldogtalan házasság volt az övék. Móra a régészetbe és az írásba, Ilonka meg a konyhába menekült. Az asszony konyhaművészete mindenkit lenyűgözött, szerencsétlen mód épp férjét hagyta hidegen, az egyszerűbb ételeket kedvelő Móra nehezen viselte a nagy vendéglátást meg a roskadozó asztalokat. Az asszony, olyan komolyan vette a gasztronómiát, hogy szakácskönyvet kezdett írni. Móra Ferencné szakácskönyve címmel 1928-ban jelent meg a kötet és hét kiadást élt meg. Hogy az író, valójában milyen viszonyban is állt az étkezéssel, arról egyik levele tudósít: „sok gyönyörűséget az evés nekem soha nem okozott, amit elém raktak, azt leginkább csak azért igazgattam a gallér mögé, hogy felkelhessek az asztal… mellől és rágyújthassak”
A nagy találkozás
1932-ben Kalmár Ilona, a füredi Zrínyi szálló nyári bridzstanára már menyasszony. Leendő férje Horváth István, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés főtitkára. Feltehetően ezért is vélték futó románcnak az íróval való kapcsolatát. Titkos szerelmükről, a lopott percekről a Britannia Szállóban senki nem tudott. Házasságkötése után az író kettős levelezést folytat, megismerkedik a "kis Tit" férjével, mint házibarát levelezett velük. Egyet Horváth Istvánné őnagyságának címezve, ezt a férj is olvasta, egyet pedig Nagyságos Földváry Ilona kisasszonynak, amelyet a Petőfi Sándor utcai postán poste restante küldött az asszonynak.
A hivatalos levelezésből kiderül, hogy Horváth is megkedvelte Mórát; számára pesti antikváriumokban könyveket vásárolt, és személyesen is találkozgattak az író életének még hátralevő másfél esztendejében. Móra orvosai epekő gyanú miatt javasolt műtét során derült ki milyen nagy a baj. 1934-ben hunyt el hasnyálmirigy rákban. Tit a rádióból értesült haláláról.
Kalmár Ilona házassága Mórától függetlenül tragikusan alakult. Férjének előző házasságából született fia öngyilkos lett, Horváth István Szálasi hatalomra jutása után három nappal, fia halálának évfordulóján, 1944. október 18-án, szintén önkezével vetett véget életének. A nő az ostromot hamis papírokkal vészelte át. A fölszabadulás után a Kiskereskedők Országos Szabad szervezetében dolgozott főpénztárosként. Mórának hozzáírt levelei a szegedi múzeumba kerültek még életében, ezek jelentek meg Madácsy László gondozásában 1961-ben, a Móra Ferenc levelesládája című kötetben.
Csoda történt
„Maga lesz az oka, ha azt fogja írni rólam az irodalomtörténet valamely iparosa: pár hét híján betöltötte az író az ötvenhármat, amikor titokzatos változáson ment át és csoda történt vele.” – írta Móra Ferenc Titnek még kapcsolatuk hajnalán. Móra neki írott levelein túl egy versfüzért is megőrzött, melyek 1932 nyarán születtek. A többnyire címtelen, de egész kötetté összeálló darabok tulajdonképpen szerelmük naplójaként értelmezhetők. A versfüzér 35 sorszámozott verset tartalmaz, mellettük volt még egy, mely pontosan datálva, jellege miatt a ciklusba bele nem illesztett darab.
Ez a Piros mise, mely nem sok kétséget ad szerelmük beteljesülését illetően. A nő által megőrzött levelekben, a szerelmes író lelki történései fejeződnek ki. A Köszönöm című vers – mely a ciklus XVII. darabja – jelenti be: "Csodatestednek nincsen / Előttem titka már. // Mindened nekem adtad, / Mit adnod lehetett." A testi szerelem legkevésbé sem rejtjelezett ábrázolása talán szokatlan a Kincskereső kisködmön írójától, de feltehetően ez a csoda élmény váltotta ki ezt a szokatlan megnyilatkozást.
Ez a földvári szerelem egyszerre lehetett felszabadító, hiszen látjuk, olvassuk a verseket, és letaglózó, a közelgő vég miatt. Hiszen a józanész szerint ennek a kapcsolatnak a fenntartása, nemcsak Tit közelgő házassága miatt, hanem az ő kötelezettségei miatt is lehetetlenségnek tűnt. Ilona talán tapintatból, talán, mert úgy gondolta szerelmük bizonyítéka csak rájuk tartozik, magánál tartotta ezeket az írásokat. Végrendelete nyomán, örököse csak halála után adhatta át azokat a Móra Ferenc Múzeumnak, a féltve őrzött szerelmük bizonyítékait.
TÉ
Forrás:
Móra Ferenc: Címtelen könyv, Wesley Kiadó és Móra Ferenc Múzeum, 2014.
Zombori István (szerk.): A Szegedi Zsidó Polgárság Emlékezete
