Képeslap a múltból 2019

Harmadik éve már, hogy Facebook oldalunkon vasárnap délutánonként megosztunk egy üzenetet a múltból. Bár a megírt lapoknak nem mi voltunk a címzettjei, de alkalmanként megszólítva érezhetjük magunkat, hiszen az azokban leírt élmények és érzelmek ismerősek lehetnek a ma emberének is, függetlenül attól, hogy azokat sok-sok évtizede vetették papírra – vagy ez esetben üdvözlőlapra. Idei utolsó kiállításunkban, szokásunkhoz hűen, ezekből a történetekből válogattunk.

Kezdjük is egy téli kirándulás élménybeszámolójával, egyenesen a Galyatetőről, ahol – a leírás szerint – változatlanul szép volt az idő 1972 telén; valahogy úgy képzeljük, ahogy a képen is látszik: sok hó és napsütés.

„Drágáim, ma (4-ik nap) elvittek minket busszal Gallyára, ahol bőven volt hó (nem mintha itt hiányát érezném). Közben megnéztük a Parád-Sasvári üveggyárat. Változatlanul szép az idő, n.j., és kellemesen telik. A pozitívumokat élvezem, a negkat, amennyire lehet, korrigálom. Idegileg az izgalmas és betegségekkel terhelt nov. után - úgy néz ki - hogy restituálódom.
Csüt. d.u. megyek Tarjánba, mely innen jó 1 óra busszal.
Parád magassága kb. 300-400 m.
Körút van.
Sok puszi
Anyu”

1913-ban Zircről érkezett Székesfehérvárra az esperes úrnak címzett üzenet, Dr. Polgár Ivánt igazán érdekelhette a velencei-tó nádja – micsoda izgalmak, mondhatnánk.

„Kedves Esperes Ur!
A jövő hét valamelyik napján szándékszom régen igért látogatásomnak eleget tenni. Főleg a velencei tó nádja érdekében. Szivesen üdvözlöm híve Dr. Polgár Iván tanár.
Szfvár, 1913. szept. 27.”

Drága jó Kálmánkát annyian üdvözölték Törökszentmiklósról, hogy szinte alig fért rá a lapra, és kicsit nehéz is kiigazodni azon, hogy ki kit csókol, de a lényeg az, hogy Pucika nagyon jól érzi magát.

„Drága jó Kálmánkám!
Itt vagyunk Tippmannéknál. Még csak holnap délután érünk haza. Nem kapunk ki? Bandi is itt van. Nagyon jól mulatunk, mindenki nagyon sajnálja, hogy Te nem vagy itt. Pucika nagyon jól érzi magát. Ezerszer csókolunk Mártikával és Nagyapáékkal együtt a viszonthallásig: Anci és Pucika
Ancikát már karhatalommal sem lehet itt tartani s így Tőle is búcsúzunk. Téged is a viszont látásig szeretettel ölel: Jóska
Egyszer csak meglepjük kedves Mindnyájukat és betoppanunk Bandival. M. Üdvözöl: Gizi és Böske
Holnap 15:21-kor érkezünk. Üdv: Muci néni, öreg Tippmann
Üdv.Török Joci
Üdvözöl T.Klári”

Marcsi élvezte ugyan az 1981 júliusában Zánkán töltött napokat, de már vágta a centit, hogy mikor is lehet újra együtt Mezőkovácsházán Mamával és Tatával. Többet nem is írt.

„Kedves Mama és Tata!
Leveleteket megkaptam, nagyon örültem neki. Most értünk haza a társadalmi munkáról. Tegnapelőtt hajókiránduláson voltunk. Ma délután megyünk fürdeni a Balcsira. Már mindenki vágyik haza. Felírtuk a napokat egy lapra és minden este lehúzzuk ami letelt. Sajnos lassan telnek. Többet nem írok. Csók: Marcsi
Zánka 1981.VII.7.”

Budapesten nagyon jó élet van, ahogy azt az alábbi lap írója üzeni kedves komájának Párizsba, ahol talán árvíz volt akkoriban, de ebben nem lehetünk biztosak, mondanivalójának lényegét is nehezen tudjuk értelmezni, reméljük, a komának sikerült.

„Kedves Komám!
Látat-e már Budapestet éjel it Küldöm neked, nagyon jó világ van! Lumpolnak feszt mint tiK oda Kint, hanem gondolom hogy az árvíz egy Keveset be sozot neKteK, it nagy mozgalom indul. ber harcz véget mivel rengeteK munKa van Ki látásba
minden jókat kívánok Kedves Komám számotra
sze.barátot Kors G.”

Végezetül pedig egy nagyon rövid, mégis igen frappáns üzenettel zárjuk mi is sorainkat, a versikét – ha nevezhetjük annak – Márta küldte Pécsről, 1890-ben.

„Irka helyett kártyát vöttem
És azt Ráfinak elküldöttem
Márta”