Képeslap a múltból 2018
Idén is válogattunk az év során felfedezett képeslapokból. A Facebook-on hetente jelentkező ’Képeslap a múltból’ rovatunkban különleges történeteket ismerhetünk meg a régi, megírt üdvözlőlapoknak köszönhetően: a múlt század embereinek néhol vidám, néhol szomorú, néhol igencsak őszinte mindennapjaiba pillanthatunk be. Az év utolsó kiállításán ezekből az anzixokból szemezgettünk.
Az év elején egy tömör és velős üzenettel indítottuk az új esztendőt a Magas-Tátrából:
„Nagyszerű Siller bort lehet itt kapni. Most is négyen szopogatunk. Édes fiam írom e sorokat ahol engemet is megitattak.
Lajos”
Nincs is jobb, mint a hegyvidéki friss levegőben meginni egy-két pohár jó bort! A képeslapot Őnagysága Tokody Erzsébet úrnő kapta Budapestre, a Baross téri Központi szálloda éttermébe, 1912-ben.
A Tátrai élmények után januárban Szotyi bácsi borzolta a kedélyeket Szépreményű Apor Luluka úrleánynak címzett képeslapjával.
„A kedves mamája Őnagysága kezeit csókolom, úgyszintén a nagymama és Margitka néni kezeit is. Magát pedig Pistával, Sanyival és Évikével együtt csókolom. Majd ha hazamegyek folytatjuk az esti hancúrozásokat.
Szotyi bácsi”
1908-ban még a „Bpest melletti Rákospalota Sándor u. 6.-ba” érkezett meg a képeslap.
A régi, „békebeli” képeslapok mellett számos, az 1960-as, ’70-es, ’80-es évekből származó, táborozó gyermekek üzenetét tartalmazó lappal találkozhat, aki a gyűjteményben böngészik. Az alábbi 1974-ből, a Duna-menti Verőcei ifjúsági táborból származik, és Irma küldte az ország másik végébe, Zalaerdődre.
„Szeretettel gondolok rád Verőcéről. Majd megírom a címemet, ha lesz.
Puszi: Irma”
A nyáron folytatódott a táborozási szezon. Szép számmal képviseltetik magukat az adatbázisba töltött képeslapgyűjteményben a Zánkáról érkezett lapok. Egy 1978-as anzixból például a gyakran jelentkező gyermeki honvágy érződik ki, egyben megjelenik a zsebpénzköltés szabadsága. Reméljük, Mártát megvárta a család a szegedi állomáson!
„Kedves Mindenki!
Nagyon jól érzem magam, de azért már nagyon jó lenne otthon lenni. Ugye nem haragszotok, hogy mind a 200 Ft-ot elköltöttem. A Juditkával együtt várjatok az állomáson. A du.-i gyorssal érkezem. Várjatok, megyek.
Sziasztok
Márta”
Egy 1989-ben feladott lapot az időhiányban szenvedő Bubi és a 202-es szoba titkos lakója küldte Budapestre a zánkai tábori körülményekről őszinte hangvételben beszámolva.
„Kedves Otthoniak!
Szerencsésen megérkeztünk! Jól érzem magam, a kaja pocsék, a tanárok szégyenei vagyunk és túl sok program van; most csak ennyit írok.
Puszi Bubi
Balaton Úttörőváros, Zánka 5. tábor
202-es szoba 8250 + Név Na mi?
Levelet nem tudok írni, nincs időm”
A régi sorok között igazi családi drámák is kibontakoztak, mint ezen a Komáromból Nagykanizsára postázott üzenetben. A családfő, Miska sorait olvashatjuk rajta, amelyet kedves nejének, Nagyságos Vojnovics Mihályné úrnőnek címzett, illetve a pernahajder Józsinak is odapirít. A levelet 1942-ban adták fel.
„Édes szívem
Állandóan rád gondolva küldöm sok sok csókjaimat, messze távolból szerető férjed
Miska
Józsi most is minden kora utóljára figyelmeztetlek hogy javuljál meg! édes anyám kezét csókolja fia
Édes fiam téged is sokszor csókol apád”
Egy igazi kuriózum a nyolcvanéves Kiss Lajos számvetése, 1961-ből. Lajos bácsi a szép korát köszöntő rokonainak még szebb szavakkal üzen a levélben.
„Kedves Terkám!
Nyolcvanadik születésem napjára küldött megemlékezéseteket és jókívánataitokat hálás szívvel köszönöm. Vén embör löttem. Beteg ugyan nem voltam 80 év alatt, de az a nagy idő azt mutatja, hogy haladok lefele az emberi kor határáig. Mikor jön el a vég, nem tudhatom, ahogy a Nagy Könyvben meg van irva.
Különösebben nem irhatok magunkról, egészségünk tűrhető. Nektek is azt kívánom. Mindnyájótokat szeretettel ölelem, csókolom
Bpest 1961 márc. 22. az öreg Atyaffy”
Rovatunk minden vasárnap délután újabb történettel jelentkezik Kultúrkincs nevű Facebook oldalunkon!
A #képeslapamúltból kifejezést a keresőmezőbe írva, az összes eddig posztolt üdvözlőlap megtalálható.
HH; TEJ
