Hazai nyeregben
Azt gondolhatnánk a lóversenyzés hazája Anglia, pedig már az ókori rómaiaknál is tombolt a szurkolási és fogadási láz, elég csak a római Circus Maximus hatalmas méreteit szemrevételeznünk. De képmutatás lenne azt állítani, hogy csak a látvány és a lovak szeretete miatt váltak népszerűvé a lovas- és kocsiversenyek. A fogadás és a nyeremény lehetősége – hisz ez is egyfajta szerencsejáték – legalább olyan fontos szempont volt. A héten a hazai lóversenyzés történetébe pillanthatnak be.
Galopp vs. ügetés – néhány alapfogalom
Hazánkban a lóversenyzésnek két típusa van: a galopp és az ügető. A két versenyszám közti legszembeötlőbb különbség, hogy a galopp esetében a lovas a lovon ül, míg az ügetés esetében a ló mögötti versenykocsiban foglal helyet, akit amúgy hajtónak hívnak. De itt nem ért véget kategorizálás.
A díjlovaglásnak – mint lovassportnak – célja a ló alkatának, mozgásának és képességeinek harmonikus fejlesztése. A szakszerű kiképzéssel a lovak izomzata lazává, mozgása lendületessé és rugalmassá válik. Ezzel szemben a díjugratáson a ló ugrókészségét és engedelmességét teszik próbára különböző feladatok mellett.
Omnibusteleptől a Tattersallig
Az urbanizálódó Budapesten az omnibuszok – lóvontatású közforgalmú közlekedési eszköz – terjedésével egyre több lóra volt szükség, de a lótenyésztés nemzetgazdasági szempontból is kiemelt ágazat volt.
Így 1877-ben megalapították a Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaságot. Bár e hosszú nevű társaság igazgatótanácsában olyan tekintélyek ültek, mint Blaskovich Ernő – Kincsem tulajdonosa – mégis sokan attól tartottak, hogy hosszabb a neve, mint leendő élete a kezdeményezésnek.
Hogy a társaság létrejötte mit jelentett a gyakorlatban? Elsősorban vásárok, kiállítások és versenyek szervezésével kívánták ösztönözni a tenyésztőket. A telephelyük, minő véletlen, az Omnibus-telepen, a Kerepesi úton volt. Bár a pesti polgárok csak Tattersallként emlegették a helyszínt. Nevét az angol állattenyésztőről Richard Tattersallról kapta, bár személy szerint neki semmi köze nem volt a hazánkban működő intézményhez. Tattersall elsősorban megbízhatóságával vívta ki hírnevét, de ő hozta létre azt a típusú, hátasló tartásra alkalmas rendszert is, mely vásárok rendezésére és a tenyésztésre egyaránt alkalmas volt. Így Európa szerte, az övéhez hasonló, megbízható eladó-bértartó istállókat Tattersallként kezdték hívni.
Visszakanyarodva a történethez, egy évvel később, 1878-ban nagysikerű lókiállítást és árverést rendeztek itt, melyen Ferenc József és Erzsébet királyné is megjelent. Később itt szervezték meg az első lovasversenyt is, melynek programjában a díjugratás, díjlovaglás és a szalagtépés is szerepelt. 1883-ban már egy új ügetőverseny-pálya megépítésére volt szükség.
Ügetőpálya
Ahogy az lenni szokott, változások is történtek, 1914-ben megalakult a Budapesti Lovassport Egyesület, mely kifejezetten sportlovaglással foglalkozott. A háromhektáros telek kétharmada a Budapesti Ügető Egyesülethez került, ezzel az Ügető tulajdonképpen kivált. Még korábban a fővárossal kötött alku egyik feltétele egy modern lovaglócsarnok építése volt, melyre 1931-ben írtak ki pályázatot, melyet ifj. Paulheim Ferenc nyert meg. Az új ügetőpálya és a hozzátartozó épületkomplexum 1933-ra készült el, igazi szenzációként villanyvilágítással. 1939-ben itt hozták létre az ország első, nyitott ugrókertjét.
A második világháború végére szinte minden elpusztult. A következő években meglehetősen mostohán bántak az Ügetővel. Hiába, a lovassport mindig is úri sportnak számított, csak az igazi fanatikusok jártak ki a versenyekre. 1952-ben elbontották a fedeles lovagló csarnokot, csak a főépület maradt meg. A '60-as években a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá került a komplexum és megörökölte a Nemzeti Lovarda nevet. Az 1960-as években bár hiányoztak az igazi megmérettetések, volt egy csodaló, az Imperiál, akinek futását még Kádár János is megtekintette.
Az eredeti Nemzeti Lovarda megszületése a Nemzeti Lovar Egylethez kapcsolódik, melynek alapítója Wesselényi Miklós báró, gróf Széchenyi és gróf Károlyi István volt. Az egyesület az épület tervezését Ybl Miklósra bízta még 1858 januárjában, áprilisban már építési engedélyért folyamodott Ybl. A lovarda a Nemzeti Múzeum mögött, a mai Rádió helyén állt.
Az Ügetőn 2004-ben futottak utoljára, helyén bevásárlóközpont nyílt. Ügető- és galoppversenyek megrendezésére az újonnan megnyílt Kincsem parkban nyílt lehetőség. A helyszín egykori múltjára csupán egy életnagyságú bronzszobor, és az 1933-ban átadott lelátó egy részlete emlékeztet.
Mégis, a Tattersall nem tűnt el teljesen, a Nemzeti Lovarda fennmaradt, majdnem régi pompájában tündököl.
TÉ
Forrás:
Dr. Fehér Dezső-Török Imre: Százéves a magyar ügetőversenyzés (1883-1983), Mezőgazdasági Kiadó Magyar Lóverseny Vállalat, 1983.
http://www.epa.hu/02900/02971/00040/pdf/EPA02971_octogon_2018_2_076-085.pdf
https://www.nemzetilovarda.hu/nemzeti-lovarda-tortenete/
http://www.lovasok.hu/index-archive.php?i=15383
https://www.budapestfolyoirat.hu/476-hova-tunt-a-loverseny-sarmja
