A lovas hadászat eredete

Régészek szerint minden jel arra utal, hogy az időszámításunk előtti második évezred környékén a köpűs nyílhegyek keleti irányba terjedtek, szemben az összetett reflexíjjal, ami keletről nyugatra, a seregbe tömörülés koncepciója pedig délről északi irányba. Amikor időszámításunk előtt 900 környékén ezen újítások Közép-Ázsiában találkoztak, az a hírhedt és sokakat félelemben tartó lovas seregek létrejöttét eredményezte.

Ugyan a Római Birodalom egykor meghódította Európa nagy részét, ám az ókori sztyeppei népekkel meggyűlt a bajuk, ugyanis a rómaiak gyalogsági hadászati technikája nem volt hatékonyan alkalmazható a „nyeregbe született” lovasíjászokkal szemben.

Kezdetek: a ló háziasításától a harci szekérig

85_1624_b.jpgA ló háziasítása a lovasság létrejöttének előfeltétele volt. A fennmaradt leletek arról tanúskodnak, hogy a lovat időszámításunk előtt 3.500 körül háziasították a mai Kazahsztán és Dél-Oroszország területén, de feltehetőleg már korábban kezdték betörni és megülni őket. Furcsa módon a lovakat a hadászatban eleinte nem a lovasság részeként, hanem csak a harci szekerek húzására használták. Az egyik legismertebb ezzel kapcsolatos lelet a Tutanhamon sírjában feltárt harciszekér. Ugyan harckocsikat a Közel-Keleten már időszámításunk előtt 1600 -1700 körül alkalmaztak, furcsa módon az ezt követő 7-800 éven át nem jelent meg a lovasság, mint hadviselési forma. Ez azért különös, mert a harci szekér irányításához a lovak betanítása nehézkesebb, annak okán, hogy azoknak meg kell tanulniuk szinkronban mozogni, de a lovasság létrejöttéhez szükség volt néhány eszköz feltalálására. 

Hogyan nyilazzunk lovaglás közben? – A kompozit reflexíj elterjedése

20155379P2_713894.jpgEzen találmányok egyike a kompozit reflexíjat ami egész Eurázsiában elterjedt – a leletek tanúsága szerint –  Kínában már 3000 éve ismerték a Sang-kor vége felé, legalábbis a régészek a Sang császárok jóslásra használt állatcsontból készült eszközein találtak reflexíj ábrázolásokat. Ugyan azt nem lehet tudni, hogy a reflexíjat elsőként hol, pontosan mikor és ki találta fel, de bárhonnan is származzon ez az újítás, feltételezések szerint Európa felé Keleti irányból indult útjára és terjedt tovább. A hagyományos íjakkal az volt a probléma, hogy a lovagláshoz túlságosan nagyok és nehézkesen használhatók voltak, amiknek azért kellett nagyoknak lenniük, mert a hatékonyságuk a méretüktől (a hosszuktól) függött.

knyv0257_nagy_e_csak_illusztr_atm_280826.jpgA nagyméretű íjakkal szemben a hajlított karú reflexíj kisebb mérete ellenére is nagy erővel bírt, így lehetővé tette, hogy használója nyeregből tudjon lőni. A kompozit íj erejének titka, hogy többféle anyag felhasználásával készítették; bükkfából, vízibivaly szarvából, állati bőrből és ínakból. Ezt, a korszak egyik legnagyobb haditechnikai újításának minősülő eljárást egy természetes eredetű, a különböző anyagok összeragasztásához használható ragasztóanyag megismerése tette lehetővé, amit a fekete-tengeri tokhal úszójából, forró vizes áztatással nyertek ki. Ez az újítás időszámításunk előtt 1000 évvel már elterjedt Kelet-Ázsia és Kelet-Európa szerte.

Hogy ne essen le a nyílhegyünk? – A nyílhegyek fejlődése 

265131_b.jpgUgyan a reflexíj hadászati szempontból nagy előrelépést jelentett, de annak, hogy a katonák lovon ülve, csoportos egységbe tömörülve, hatékonyan együtt tudjanak harcolni, egykor még más akadálya is volt, méghozzá az, hogy a nyílhegyek nem voltak egységes méretűek és súlyúak, és ezért nem volt egyforma a lőtávolságuk sem, ugyanis valamelyik csontból, némelyik bronzból, és volt ami pattintott kőből készült. Ráadásul, míg csak zsineggel vagy ínnal kötözték, könnyen leeshetett, és a lövés iránya sem volt biztosan garantálható. Minden bizonnyal e problémák megoldására irányuló kísérlet eredménye a köpűs nyílhegy 3156_lovash_717335.jpgfeltalálása. Egy formába tüskét helyeztek, olvadt fémet öntöttek, így lehetővé vált az egyforma méretű és súlyú nyílhegyek gyártása. Az összhangban történő csoportos katonai fellépéshez immár minden technikai feltétel adottá vált. A nyilazás hatékonyságát növelte, hogy ezeket a nyílhegyeket nem kellett kötözni, hanem egyszerűen rá lehetett húzni a nyílvesszőre, így nem estek le egykönnyen.

Hogyan legyünk túlerőben? – A seregben harcolás eredete

201556213P2_714220.jpgAz egyénileg harcoló hős katonák seregbe tömörülése egy olyan folyamat eredménye volt, ami a szakértők szerint déli hatásra történt meg, és a városiasodáshoz köthető. Az első seregeket ugyanis Mezopotámiában illetve a Közel-Kelet területén található nagyvárosokban alapították. Az elméletek szerint a seregbe tömörülés példája a hatékonysága okán vált nyilvánvalóvá, és így győzte meg a nomádokat a tekintetben, hogy ezt a példát nekik is követniük kell.

20153871P2_atm_706856.jpg

Egy ostrom alatt álló város perspektivikus látképe - Piarista Rend Magyar Tartománya, CC BY-NC-ND

A különböző tájakon létrejött technikai és szervezeti fejlesztések találkozása tette lehetővé, hogy a lovasság legyen a korszak legütőképesebb és legkorszerűbb katonai ereje. A nomád népek jelentette kihívás elősegítette a civilizált országok fejlődését, ugyanis idővel a letelepedett földművelő népek vezetői is rájöttek arra, hogy a gyalogosokkal és kocsikkal vívott harc a lesből támadó lovasíjászokkal szemben esélytelen, és maguk is rákényszerültek a lovasság megszervezésére.

Hogyan támadjunk lesből? – A fékezhetetlen madárrajként suhanó hunok és taktikáik

C196974_f_atm.jpgEgy kínai udvaronc feljegyzése szerint „Az ázsiai hunok fékezhetetlen madárrajként suhannak át a vidéken.”  Vezérüket, Attilát, Európa-szerte Isten ostoraként emlegették. A rómaiak olyan embernek tartották, aki ellentmondásos módon amellett, hogy vérszomjas és könyörtelen, egyúttal erős és tehetséges uralkodó volt. Egy római szerző szinte mitikus lényekként jellemezte a hunokat hiedelmekkel átszőtt írásában: „A hunok barbár boszorkányok ivadékai, akiket gonosz mocsári démonok szálltak meg.” Attila, a hunok királya igyekezett kiterjedt szövetségbe tömöríteni a rómaiak által barbárnak tartott nomád törzseket. Priszkosz, keletrómai történetíró fortélyos diplomataként és ravasz stratégaként jellemezte Attilát. A kutatásokból az derül ki, hogy a hunok titka főként a lovastudományukban rejlett. Ez tette lehetővé, hogy meglepetésszerű támadásokkal indított, nyílzáporokkal jellemzett villámháborúkat vívjanak. De a háborúhoz ellátmány szükséges. Kérdés, hogy hogyan tudták seregük számára ezt biztosítani?

C1968157_atm__33442.jpgA régészeti leletek és a róluk készített feljegyzések arra utalnak, hogy a hunok az általuk meghódított népeket alattvalóikká tették, és a hadsereg ellátásának feladatát is velük oldatták meg. Meglepő és szokatlan stratégia volt Attila részéről, hogy területek szerzése helyett sokkal inkább alattvalók gyűjtésére törekedett. Ezek az alattvaló törzsek idővel beolvadtak a hunok közé. Priszkosz, a diplomata, aki állítása szerint megjárta Attila táborát, gallokat, gótokat és még rómaiakat is látott ott. Mindez arra utal, hogy a hun királynak meglehetősen jó külpolitikai és diplomáciai érzéke volt, és tudta hogyan bánjon a birodalma határain kívülről érkező idegenekkel. F_1269_397892.jpgIdővel a letelepedett, civilizált életmódot folytató nemzetek vezetői is megtanulták a leckét a nomádoktól, így a kínaiak sem láttak más kiutat a lovasíjász nomádokkal szemben, minthogy maguk is megszervezték a lovasságot időszámításunk előtt 350 táján: egykori kínai katonai kézikönyvek szerint részletesen tanulmányozták az ázsiai hunok harcmodorát annak érdekében, hogy megtanulják, hogyan működik a lovasság.

További harci hatékonyságnövelők: a kengyel és a tagolt lemezpáncél

20155377P2_713894.jpgA lovas nomád népek jelentette kihívások végső soron a térség fejlődését eredményezték, egyrészt az által, hogy megjelenésük fejlődésre sarkallta a letelepedett népek fejletlen hadászati kultúráját, másrészt, miután a kínai lovasság kialakult, az biztosította az olyan kereskedelmi útvonalakat, mint például a Selyemút, így nagyban hozzájárult az olyan nagy civilizációk fejlődéséhez, mint Kína, Egyiptom, Perzsia, Arábia, India, Róma és Bizánc.

HMKGY811001_Petry_Bla__483314.jpgA Római Birodalom bukása után még egy további, igen fontos technikai újítás terjedt el, amely szintén egy nomád néphez köthető, nevezetesen a kelet-európai lovasíjász avarokhoz, ez pedig a kengyel. Bár a találmány Ázsiából származik, az avarok terjesztették el Kelet-Európa szerte. A kengyel, ami funkcióját tekintve lábtartó, még több fegyver bevetését könnyítette meg lovaglás közben. Nyilvánvaló, hogy a hatékony és ütőképes lovasság legfontosabb újításainak többsége a nomád népeknek köszönhetően terjedtek el Európában. A korai időkből talán csak egyetlen igazán fontos európai eredetű találmány volt, ami később a lovagok korában kulcsjelentőségűnek bizonyult, ez pedig nem más, mint a tagolt lemezpáncél.

Erdélyi Károly

Forrás

  • Kyle Murdoch: How the Silk Road Made the World2018. Mainz 
  • Bóna István (1993). A hunok és nagykirályaik. Budapest, ISBN 96313 33825
  • Laurent Portes: In the Footsteps of Attila: King of the Huns. 2020.
  • Szebelédi, Z., Patay-Horváth, A., Forisek, P., & Szilágyi, S. (2014). Priskos rhétór töredékei. Követségben Attila, a hunok nagykirálya udvarában. Máriabesnyő. ISBN 978615 5257841
  • Liu, X. (2010). The Silk Road in world history. New York, ISBN 9780195338102 
  • Szakály Ferenc: Korai hadtörténetünk. In: Nagy Képes Millenniumi Hadtörténet. 2000. Budapest, ISBN 963-679-086-8

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!