Fábián Gáspár, a templomépítő

„Mi van magával Fábián úr?! Ön minden feladatát toronnyal díszíti!" Valóban, Fábián Gáspárt leginkább templomépítőként ismerhetjük, és ahogy önéletrajzi visszaemlékezéséből kiderül, kedves tanára Nagy Virgil már egyetemi évei alatt észrevette ezirányú vonzódását. Legjelentősebb hagyatéka, az Üllői úti Szent Kereszt templom, a Szondi utcában található Szent Család, a Haller téri Páli Szent Vince, vagy a székesfehérvári Prohászka Ottokár-emléktemplom. Ezen a héten Dr. Fábián Gáspár munkásságát elevenítjük fel.

Fehérvárról a Műegyetemre

A túlnyomórészt a két világháború között alkotó, konzervatív szemléletű építész kétségkívül a korszak egyik legtöbbet foglalkoztatott építőmestere volt. Majd 90 épület kötődik a nevéhez, köztük több mint negyven katolikus templom.
A forrásokból kiderül, hogy Fábián Gáspár magyar kisnemesi családban született 1885. január 2-án Székesfehérváron. Apai felmenői közül generációk óta építőmesterek, kőművesek és ácsok kerültek ki. A jeles érettségi után bátyja tanácsára a Műegyetem építész szakosztályára iratkozott be, és egy fehérvári jezsuita ajánlására bekerült a Szent Imre Kollégiumba. Az itt eltöltött évek meghatározóak voltak szellemi és lelki fejlődése szempontjából. Az egyetemi évei alatt több pályázatot is nyert. A diploma kézhezvételét követően 1908 októberében bevonult egyéves önkéntesnek, sikeresen letette az utász hadnagyi vizsgát, majd visszakerült a Műegyetemre, és két évig Nagy Virgil tanársegédjeként dolgozott.

Szakmai karrierje felfelé ívelt, amikor 1914-ben kitört az első világháború. Július 31-én vonult be a budapesti 4. utászezredhez és hamarosan az orosz harctérre vezényelték. Egy évnyi harctéri szolgálat után tífuszos lett, és hét hónapra hadikórházba került. Visszatérése után újabb nehézségekkel kellett szembenéznie: megtakarítása elértéktelenedett. Mivel a harctérre nem térhetett vissza, rokkant állományú tisztként közgazdász diplomát szerzett, ezután sikerült tanárként elhelyezkednie, azonban pedagógusi fizetéséből nem tudta eltartani a családját, ezért a tanítás mellett újságírónak állt, közgazdasági rovatvezető lett a Vass József által szerkesztett Új lapnál. Szerencséjére Vass József nem csak az újságírásban volt érdekelt. Amikor Vass a kultusztárca élére került, azonnal pártfogásába vette. Megbízta a pavilonrendszerű Mester utcai főgimnázium – ma Fáy András Technikum – tervezésével és felépítésével. Az iskola mai otthona 1922–1928 között épült fel Fábián Gáspár és Lechner Loránd tervei alapján. Ez idő tájt fejezte be a Madarász utcai gyermekkórházat, valamint a nyíregyházi, a kisvárdai és a szekszárdi közkórház épületeit. Legjelentősebb és talán legismertebb iskolaépülete a budai Szent Margit Leánygimnázium épülete, mely a megrendelő kérésére neobarokk stílusban készült. Közben Fábián az írással sem hagyott fel, 1921. január 1-től 1932-ig ő volt az Ybl Miklós által alapított Építő Ipar – Építő Művészet főszerkesztője.

Szent Kereszt – Szent Család

Külső-Ferencvárosban 1920-ban indult meg az egyházi élet, ekkor még önálló plébánia létesítése csak álom volt az itt élő közösség számára. Erre egészen 1924-ig kellett várnia a híveknek, az egyházközségük megalakulása utáni legfőbb törekvésük, hogy az istentiszteletek számára állandó helyiséget biztosítsanak. Ezt végül az egykori Mária Valéria telepi IV. tartalék kórház tégla barakkjának megszerzése tette lehetővé. A szegényesen kialakított kis kápolnában 1925. szeptember 6-án tartották meg az első szentmisét. Amikor végül elegendő pénz gyűlt össze – a főváros jelentékeny támogatásával – az építkezéshez, csupán a telek kiválasztása hiányzott. Ahogy erről Fábián önéletírásában is beszámol, a templomépítésben a legnagyobb fejtörést mindig a telek elhelyezkedése jelentette, itt sem volt másképp. Az Üllői út és Ecseri út kereszteződésénél lévő saroktelken fekvő 573 m2 alapterületű, 2000 fő befogadására alkalmas épületet 1930. szeptember 14-én Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte fel. Bár az épület megtelt élettel, a templom toronyórája mindig ugyanazt az időt mutatta, mert óraszerkezete sosem volt. A II. világháborút sikeresen átvészelte az épület, mindössze kisebb károk keletkeztek benne. Az 1960-as években a környező nyomortelepeket elbontották, az új lakótelepek épülésével pedig nemcsak a lakosság, hanem a hívek száma is megnőtt. A teljes felújítás, korszerűsítés 2005-re, a felszentelés 75. évfordulójára készült el és azóta a toronyóra is működik.

A Szondi utcában található templomra azért volt szükség, mert a két világháború között Budapest lakossága jelentősen megnövekedett. Az építkezést megelőző telekvitákkal a korabeli sajtó is foglalkozott. Ugyanis az egyházközség az Epreskert egyik sarkára szerette volna felépíttetni a plébániát, a kultuszminisztériumnak azonban más tervei voltak. A székesfőváros így egy elhagyatott bérház keskeny frontú, három oldalról beépített telkét ajánlotta fel templomépítés céljára. Az új épületet 1931. november 15-én Breyer István segédpüspök szentelte fel. A második világháborúban, 1945. január 1-jn bombatalálat érte, és súlyosan megrongálódott, ekkor pusztult el teljes berendezése is. Az épület eklektikus stílusú, de egyértelműen a középkori templomépítészet jegyeit viseli magán. Homlokzatának hangulata a román stílusú templomokéra emlékeztet, de a részletek, különösen az ablakok egyértelműen az angol gótikát idézik.

A rendkívüli munkabírású építész a templomépítészetben elsőként, a korábban használt mészkő helyett, az Üröm és Pilisborosjenő környékén bányászott kőtípust alkalmazta, mely nemcsak tartós és szép, de rendkívül olcsónak is számított, hiszen alig volt drágább a vakolatnál.
Fábián főművének az 1933-ban felszentelt székesfehérvári Prohászka Ottokár-emléktemplomot tekintette, ami a római Pantheont idéző óriáskupolájával teljesen kilóg az életműből. Fábián 1936-ban agyvérzést kapott majd 1938-ban nyugdíjba vonult. Az építész és családja is a Prohászka-emléktemplom kertjében nyugszik, emlékére 1990-ben mellszobrot is állították.