Szent László kultusza

Az utókor emlékezetében Szent László a daliás termetű, bátor és hős lovagkirály. Életéről meglepően sokat tudunk, a krónikák különösen a harcok, trónviszályok leírásában bőbeszédűek. Ezek a leírások egy kemény és céltudatos uralkodót rajzolnak meg, aki a kardot is igen jól forgatta. Mégis, I. László legnagyobb érdeme, hogy folytatta István egyházépítő munkáját, a belviszályokkal terhes időszakban pedig megszilárdította az ország belső rendjét. A László-kultusz kibontakozásához III. Béla is hozzájárult, aki 1192 június 27-én pápai jóváhagyással szentté avatta Lászlót. Ezen a héten a kultuszával foglalkozunk.

VF_20_724_10.jpgAz 1095-ben elhunyt I. László meghagyta, hogy az általa alapított nagyváradi székesegyházban temessék el, ugyanakkor erősen tartja magát az elgondolás, hogy először a Somogyvárott létesített Szent Egyed-apátságban nyugodott, és csak néhány évtized múltán került Nagyváradra.

A királyi udvar mellett érthető módon Nagyvárad lett a László-kultusz egyik fő központja. „Szent László városa” a középkorban tekintélyes egyházi központnak számított, kultusza a 13. század folyamán tovább erősödött. A szent király fejereklyéje a helyi törvénykezési gyakorlat állandó szereplője lett. A 13. század végétől vált a magyar királyok szokásává, hogy maguk is elzarándokoltak Szent László sírjához. László Gyula szerint a Szent László-ábrázolások azért is hasonlítanak olyannyira egymásra, mert a szent király arca jól ismert volt a zarándoklatok által.

20180471P2.jpgA szentté avatás szorgalmazói már az eljárás megindítása előtt birtokában lehettek olyan rendkívüli tettekről szóló híreknek is, amelyeket alkalmasnak tartottak a személy szent voltának alátámasztására.
A hagiografikus elemek közé tartozott a levitatio, vagyis a levegőbe emelkedés. Ilyen példa lehetett, amikor a király inasa, az átszellemülten imádkozó későbbi szent levegőbe emelkedéséről számolt be.
Klasszikus elem a csodás táplálás és a vízfakasztás is, amikor László az elcsigázott, pusztaságba tévedő seregének éhségét és szomjúságát csillapította. Imájára szarvas- és marhanyáj jelent meg, egyes variációk szerint a kardját a sziklába szúrva fakaszt vizet, más forma szerint a lova patkója nyomán történik a csodatétel.
Talán a legismertebb, a már halála utáni ún. szekércsoda. Bár az elhunyt uralkodó rendelkezése világos volt, Nagyváradon kívánt nyugodni, hívei a nyári meleg miatt haboztak, vállalják-e a hosszú utat. Úgy gondolták sokkal logikusabb volna Fehérváron eltemetni. A király halottas kocsija azonban minden állati vonóerő nélkül Várad felé indult, mialatt kísérete a fogadóban aludt.

Szent László ábrázolások, a hermától a freskókig

13.jpgA szentté avatott királyhoz több, a mai napig is fennmaradt ereklye és tárgyi emlék köthető. Ilyen a győri bazilikában található Szent László-herma, továbbá jobbja, amit a dubrovniki ferences kolostorban őriznek.

Amint arról egy Zsigmond király korabeli oklevél tudósít – a Nagyváradon található korai hermát, amelyet feltehetően a szentté avatása után készítettek – egy tűzvész elpusztította, ám az ereklyék csodálatos módon épségben maradtak. A ma is látható ereklyetartó ezután készülhetett, de feltételezhetően már 1443-ban is megvolt, ekkor ugyanis összeomlott a székesegyháznak az a tornya, ahol a hermát őrizték, de az ereklyetartó ezt is túlélte. A 16. században protestánsok feldúlták a királysírt, és László csontjait szétszórták. Az ereklyetartót Náprági Demeter püspök szerezte vissza, aki ezután magával vitte Gyulafehérvárra, majd 1607-ben, miután győri püspökké nevezték ki, az ereklye Győrbe került.

A városban a kultusz sokáig nem lépett túl az általános szent tiszteleten. Csak a 18. század hozott változást, amikor Győr városát egy hatalmas vihar, majd egy erős földrengés rázta meg. Zichy püspök a nagyobb pusztítás elkerüléséért háromnapos könyörgést rendelt el. Július 9-én ismét erős utórengés rázta meg a várost, másnap újabb körmenet vonult végig a városon, azonban ekkor az oltáriszentség helyett a Szent László hermáját hordozták körbe. A veszély elmúlását Szent László csodájának tekintették, ezért a püspök elrendelte, hogy minden év június 27-én a herma hordozásával körmenetet tartsanak Szent László tiszteletére.

Az ereklyetartóban található koponya nem teljes, valószínűleg a XV. század végén az állkapcsot elválasztották a koponyától, amit azóta vélhetően Bolognában őriznek. A nyakszirtcsontból Zichy Ferenc püspök 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, amelyet ettől kezdve szintén egy díszes hermában őriznek.

2011-ben a győri egyházmegye felnyittatta a koponyaereklyét tartalmazó hermát, és átfogó tudományos kutatásnak vetették alá. Arra voltak kíváncsiak, hogy valóban a lovagkirály ereklyéje található-e a hermában. A szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a koponya egy 50-60 év körüli férfié volt, aki igen erőteljes izomzatú, fokozott aktivitású személy lehetett, eredetileg földbe temethették, majd évszázadokon keresztül speciális körülmények között (például ereklyetartóban) tárolták. Ezen megállapítások alapján megerősítést nyert, hogy az ereklye valóban Szent László király koponyája volt.

velemer.jpgA magyarországi Szent László-freskók három csoportba sorolhatók. Kis számban szerepel László önállóan, vagy más szentek között, sokkal gyakrabban pedig Szent Istvánnal és Szent Imrével együtt. A Szent László-legenda freskóciklusa röviden öt jellegzetes jelenetből áll: 1. Kivonulás Váradról, 2. Üldözés, 3. Küzdelem, 4. Lefejezés, 5. Megpihenés.
Több mint hatvan olyan templomot ismerünk, ahol a kun vitézzel való harc képciklusát ábrázolták, valódi számuk azonban sokkal nagyobb lehetett. Feltűnő, hogy a László-ábrázolások és különösen a legendaciklusok a határvidékek tágabb környékén a leggyakoribbak. Az emlékek jelentős része ma Romániában és Szlovákiában, kisebb mértékben pedig Magyarországon, Ausztriában és Szlovéniában található. Úgy tűnik, hogy különösen két történelmi régióban gyakoriak a Szent László-ábrázolások: a Szepességben, illetve Székelyföldön.

A király kultuszának elterjedéséről azonban a legjobban a tiszteletére emelt templomok és az ezzel szoros összefüggésben álló Szent László településnevek tanúskodnak. A "szentlászlóság" úgy tűnik egyébként is fontos kapocs, mert a Kárpát-medencei Szentlászló települések évről évre megszervezik a találkozóikat. 

Forrás:

Solymosi László: Szent László király. A temetéstől a szentté avatásig

https://lovagkiraly.org/

Magyar Zoltán: Szent László a magyar művelődéstörténetben

Klaniczay Gábor: A Szent László-kultusz kialakulása

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!