Aki Balatonfüred történetét kutatja, gyorsan szembesül azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy a település természeti adottságai elsősorban a szőlőtermelés számára nyújtottak lehetőséget. A napjainkban oly híres fürdőkultúra csak később, a vasúthálózatba való bekapcsolódás után lendülhetett fel.
A reformkorban már kedvelt találkozóhelye volt a haladó szellemű politikusoknak, művészeknek, de a tóban fürdeni még jó sokáig nem volt divat. Ahogy az lenni szokott, ezen időszakban számos műemlékkel, jelentős épülettel gazdagodott a település. 1825-ben a Horváth-házban rendezték meg az első Anna-bált, de volt itt nyaralója a jó nevű fürdőorvosnak, Huray Istvánnak, és az élénk társassági életéről híres Dőry-nyaralót (ma Astoria Hotel) sem hagyhatjuk ki a felsorolásból.

Villáról villára

A település savanyúvizét, mely jótékony hatással bír különböző szív- és érrendszeri fájdalmakra, először 1717-ben említették a korabeli források. A gyógyulni vágyók villái is ekkor kezdenek gombamód szaporodni, a fejlődésnek csak az 1848-as szabadságharc vetett gátat. Mivel a harcok után magánépítkezésekre nem volt mód, így a nyaralók építése is elmaradt. Változás csak 1865 után történt, amikor Simon Zsigmond tihanyi apát és dr. Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát a királyhoz folyamodott, hogy mintegy 11 holdnyi terület felparcellázására engedélyt kérjenek, kérvényük meghallgatásra került, így újabb 30 házhelyre lehetett vételi ajánlatot tenni. Így tudott telket venni és építkezni özv. Szűcs Lajosné (a későbbi Cséry-nyaraló, majd még később Blaha Lujza nyaralója), Dőry Lajos, Jókai Mór és Laborfalvi Róza is. A villák az első időszakban kizárólag nyaralási célokra épültek, a funkcióváltás csak évtizedek múltán ment végbe, míg állandóan lakottá váltak ezek a nyaralók.

Jókai Mór 1857. évi első füredi látogatása olyan nagy hatással volt rá és feleségére, Laborfalvi Rózára, hogy e látogatástól kezdve rendszeres vendégei lettek a településnek. 10 évvel később telket is vásárolták itt, amelyen a napjainkban emlékmúzeumként működő villa áll. A koraeklektikus stílusban épült villa 1870 őszén még nem volt teljesen készen, de Jókaiék már az év nyarán birtokba vették, amelynek teraszáról gyönyörködni lehetett a Balaton és Tihany felé nyíló kilátásban. Jókai több regénye is kötődik Füredhez, például Az arany ember, vagy a Fekete gyémántok, de számos, a fővárosi lapok számára írt elbeszélés, rege és fürdői témájú cikke született itt. Jókai felesége halála után, 1889 elején eladta a villát Michelini János veszprémi gabonakereskedőnek. 1954-ben, az író halálának 50. évfordulójára az épületben megnyitották az ország egyetlen Jókai Emlékmúzeumát. 1992-től minden év májusában, az író halálának évfordulóján a Jókai Napok rendezvénysorozattal emlékeznek rá tisztelői.

A nemzet csalogányának egykori kedvenc fészkét Balatonfüreden eredetileg Jókai Mór nagynénje építtette 1861-ben. Özvegy Szűcs Lajosné a családban először vásárolt telket az akkor még Savanyúvíz nevű településen, és klasszicista stílusú, gyönyörű nyaralót építtetett. Ő volt az, aki befogadta a Jókai házaspárt, miután az író a nála jóval idősebb Laborfalvi Rózát feleségül vette, és ezért családja kitagadta. Maga a nyaraló egy épületből állt, a második szárnyat csak a második világháború után toldották hozzá, amikor üdülő lett belőle. Kétségtelenül, a több mint 140 éves, klasszicista stílusban épült műemlék Füred egyik legismertebb épülete. A napjainkban Blaha Lujza utcára nyíló egykori nyaraló homlokzata a toldás ellenére megőrizte eredeti alakját. Az épület homlokzatán olvasható felirat szerint 1893–1916 között ez volt a „nemzet csalogányának” legkedvesebb fészke. A fürdővendégek névsora szerint – a felirattól eltérően – már 1916-ban a szomszédos Huray villában pihent a művésznő.

A Vaszary-villa tornyos épülete messziről látható. Névadója Vaszary Kolos hercegprímás gyógyulás céljából érkezett Balatonfüredre, majd idővel állandó vendég lett a városban. 1892-ben építtette fel tornyos nyaralóját, mely ma galériaként látogatható. Halála után elárverezték az épületet a benne lévő ingóságokkal együtt, majd az 1920-as évekre kialakítottak benne egy honvédtiszti üdülőt. Az épület nyugati szárnya 1927-ben készült el. Az 1950-es évektől egészen a rendszerváltozásig a szovjet hadsereg használatában állt.

Füred tóparti emblematikus épülete, ahol szinte mindenki megfordul, de legalábbis benéz egyszer, a Vitorlás Étterem. A Vitorlás eredetileg hajóépítő műhely volt, ugyanis az 1870-es években Gossling angol főkonzul hajót kívánt hozatni magának a Balatonra, és egyben országunkba csábította Richard Young neves angol hajóépítőmestert. Young meg is építette a hajóműhelyt a tó partján, történetesen a jelenlegi Vitorlás étterem elődjét. Az első faépület 1880-ban készült el, s még ebben az évben megépül Young műhelyében az első vitorlás, a SENTA is. A tavat benépesítették az itt gyártott hajók, gróf Nádasdy Ferenc Hableánya, Zichy Antal Lucifere, de itt rendelte meg Festetics Tasziló gróf a kis csavargőzösét, és innen indult útjára Andrássy Géza Álmom nevű hajója. Richard Young még 1884-ben megalapítja a Stefánia Yacht Egyletet, majd rá egy évre elhagyta Magyarországot, így az egyletet és a műhelyt Esterházy Mihály vette át. 1887-ben megépül a Klubház, amely rövid idő alatt a Monarchia arisztokratáinak kedvelt találkozóhelye lesz, később pedig az egész Balaton emblematikus vendéglátóhelye közvetlen a vízparton.

A Jókai utca és a Blaha Lujza utca sarkán sétálva egy kupolás, jón oszlopcsarnokos kerek épület bukkan elénk, mely válogatásunk kakukktojása. A Kerek templom, melynek tervét Fruhman Antal készítette, kicsit a római Pantheonra emlékeztet, 1841-1846 között épült. A telket Sipos Bertók Jánostól vették, az alapkőletétel 1841. szeptember 21-én történt. A munka közben azonban elfogyott a pénz, ezért az építtető tihanyi bencés apátság 1845-ben gróf Zichy Róberttől kölcsönt vett fel az építkezés folytatására, a felszentelést 1846. június 21-én Bresztyenszky Béla tihanyi apát végezte. A templom ma is tökéletesen illeszkedik a város szövetébe.

TÉ