Mária-kegyhelyek
A Mária-kegyhelyek kialakulása mögött általában valamilyen csoda vagy Mária-jelenés áll. Olyan katolikus vagy ortodox kereszténység által elismert búcsújáró helyek ezek, ahol a kultusz egy csodatévő Mária-képnek vagy Mária-szobornak szól. A kegyhelyeken jellemzően templomokat emeltek, illetve a zarándoklatokhoz alkalmas tereket alakítottak ki. Európában a legismertebb kegyhelyek közé tartozik Lourdes, Mariazell, vagy a portugál Fátima.
A barokk korban a sokszorosított szentképekről írtunk már. A metszeteknek volt köszönhető, hogy a búcsújáróhelyek csodatévő, gyógyító erővel felruházott kegytárgyai, kultusztárgyai az emberek otthonaiba is eljutottak. A metszeteket, amelyeket a zarándokok búcsúfiaként vittek haza magukkal, általában megáldatták, vagy szent jellegüket az eredeti kegyképhez való érintéssel biztosították.
A pócsi könnyező szűz
1696. november 4-én, Pócs falu kicsi fatemplomában, az imádkozó hívek arra lettek figyelmesek, hogy a Mária-ikonuk könnyezik. A könnyezés eseménye csodálattal töltötte el a jelenlévőket, a hír pedig gyorsan terjedt, így a következő napokban tömegek érkeztek a templomba. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig tapasztalták. De nem csupán a könnyezést jegyezték fel, csodálatos gyógyulás is fűződik a képhez. A szomszédos Kálló település plébánosa egy haldokló gyermeket emelt a képhez, a gyermek megérintette azt és meggyógyult.
Az Mária-ikon azonban nem maradt sokáig Pócson, a csodálatos gyógyulások és a könnyező ikon híre a bécsi udvarba is eljutott. 1697-ben I. Lipót császár felesége Bécsbe vitette az ikont. Külhoni tartózkodása alatt történt – nevezetesen 1697. szeptember 11-én –, hogy Savoyai Jenő herceg Zentánál döntő vereséget mért a törökökre. Hogy a győzelmet Máriának köszönhették, arról Lipót császár 1701-ben kiadott bullája is tanúskodik.
1697 decemberétől a kép a Szent István-székesegyház (Stephansdom) főoltárát díszítette. Érdekesség, hogy a Bécsben található ikon soha többet nem könnyezett, ahogy az is, hogy a második világháború végén a dómban keletkező károk és a tetőzet beomlása semmiféle kárt nem okozott benne.A Pócsiak persze nem nyugodtak bele, hogy megfosztották őket a csodás ikonjuktól, többször is megpróbálták visszaszerezni, sikertelenül. Megnyugtatásukra a császár Telekessy István egri püspökkel egy másolatot készíttetett, ez került az üresen maradt kép helyére.
A másolat 1715. augusztus 1-jén ismét sírva fakadt. A jelenség másnap és újabb három nap múlva megismétlődött, a jelenséget az egri érsek által indított kivizsgálás során száznál is több szemtanú vallomása igazolta. A község ekkor vette fel a Mária előtagot, és ettől kezdve hívják Máriapócsnak a települést. A kegykép számára és a felélénkülő búcsújárás szolgálatára 1731 és 1749 között felépült a mai kegytemplom, előtte egy kisebb fatemplom fogadta a zarándokokat.
A csoda majd kétszáz év után, 1905. december 3-án harmadszor is megismétlődött. A kegykép őre éppen zarándokokat vezetett a templomba, amikor a kép foglalatát kinyitva arra lett figyelmes, hogy a Szűzanya arca a megszokottnál sötétebb, jobb szeméből pedig könnycseppben végződő könnycsatorna húzódik lefelé. A könnyezés ezúttal december 19-ig tartott, majd a hónap két utolsó napján megismétlődött. A kegykép az azóta eltelt időszakban nem könnyezett, Máriapócs azonban az ország leglátogatottabb kegyhelyévé vált, évente mintegy 600 ezer zarándok érkezik a könnyező Szűzanya képéről elhíresült, ma már Nemzeti Szentélyhez. Különleges a kegyhely szerepe, hiszen itt találkozik a keleti és a nyugati egyház, Máriapócs pedig egyfajta hídszerepet tölt be közöttük. 1948-ban XII. Piusz pápa a máriapócsi kegytemplomnak basilica minor címet adományozott. 1991-ben II. János Pál pápa bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett a kegykép előtt. 2005 óta Nemzeti Szentély, és a „Mária Út” egyik fő állomása.
A gyűdi csodák
Máriagyűd, a híres búcsújáróhely, ma Siklós város településrésze, a Tenkes lábánál terül el. Eredetileg önálló község volt, csak később csatolták a városhoz. A hagyomány szerint nevét a magyar honfoglalók egyik vezérének fiáról kapta. Már a rómaiak idején lakott településen 1333 óta templom áll. A hódoltság idejében terjedt el a legenda egy Mária-szoborról, amelynek a korábban idetelepült bencések kápolnát építettek. Miután a szobornak rejtélyes módon nyoma veszett, egy csodatévő forrásnál találtak rá.
A korabeli feljegyzések szerint Szűz Mária 1687-ben jelent meg egy Tamás nevű katolikus gazdának, a templom ekkor a reformátusok kezében volt, ám a jelenés után nem sokkal visszakerült a katolikus egyházhoz. Ezután a templomnak és környékének gyógyító hatást tulajdonítottak, ezért az 1738-as pestisjárvány elől Siklós lakosai ide gyűltek, ezután pedig a járványnak csodával határos módon vége szakadt.
A ma is látható, a főoltár trónusán álló kegyszobrot 1713-ban Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi megyéspüspök adományozta a kegyhelynek. Az 1714. évi pécsi zsinaton már a „Szűz Mária csodás szobrával és templomával” ékesített Gyűdről írnak a források, ahová a csodás gyógyulások és a Mária-jelenések hírére érkeztek a hívek. 1723 és 1799 között 302 esetet jegyeztek föl. 1805-ben VII. Pius pápa búcsúkiváltságokkal látja el Máriagyűdöt. E csodás gyógyulásokról az a 106 mankó is tanúskodik, amit itt hagytak, ahogy a templom szentélyének falán található hálatáblák is. 1846-ban pedig Scitovszky János pécsi megyéspüspök hivatalosan is kegyhellyé nyilvánítja Máriagyűdöt.
A Mária-kegyhelyeken történt csodás gyógyulások és jelenések számát felsorolni is nehéz lenne. Mátraverebély-Szentkúttól Máriabesnyőn át számtalan csodás esetet jegyeztek fel. Előbbinél Mária egy néma pásztorfiúnak jelent meg, akinek később megeredt a nyelve, miután ivott egy frissen előtörő forrásból. Utóbbinál egy gödöllői mészáros lebénult keze gyógyult meg a Szűzanyához intézett fohásza után.
A zarándokutak napjainkban is nagy jelentőséggel bírnak a világban. A Mária-kegyhelyeket bemutató Közép-Európai zarándokút, a Mária-út az ausztriai Mariazelltől, Magyarországon átívelve, az erdélyi Csíksomlyóig tart, mintegy hatvan kegyhelyet érint.
TÉ
Forrás:
