Csendélet
A csendélet az embert körülvevő világ festői megjelenítése. A műfaj ma is nagy jelentőséggel bír a festészetben, hiszen szinte végtelen lehetőséget ad a művészeknek festéstechnikai bravúrok gyakorlására. Története nagyon régre nyúlik vissza, már az ókori Egyiptomban és Rómában is készültek ilyen jellegű falfestmények. Legfrissebb válogatásunkban a csendélet műfajának történetével foglalkozunk, galériánkban pedig a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gazdag csendéletgyűjteményét csodálhatják meg.
A csendélet elnevezése több nyelven is a nyugalomra, élettelen tárgyak harmonikus elrendezésére utal. Már az ókori Egyiptomban, Görögországban és Rómában is léteztek csendéletjellegű ábrázolások, azonban ezeknek az alkotásoknak elsősorban a díszítés volt a szerepe. A középkorban a csendélet háttérbe szorult, hiszen a képzőművészetben a vallási tematika uralkodott. A csendélet műfaj a reneszánszban éledt fel újra, olyannyira, hogy később Itáliában és Hollandiában is külön műfajjá fejlődött.
Ami a művészeket illeti, Caravaggio (Michelangelo Merisi da Caravaggio) volt az első alkotó, aki realisztikus csendéleteket festett. A festményeknek később lett egy allegorikus vagy szimbolikus jelentéssel bíró típusa, ami a vanitas-festészethez köthető.
A hervadó virágtól a koponyáig
Az érzékek allegorikus ábrázolása a 17. század első felében a vanitas-festészethez köthető. „A vanitas-képek rendszerint intellektuális tartalmú csendéletek, amelyek morális üzenetet közvetítenek.” – összegzi Bartha-Kovács Katalin. Hogy mi volt az üzenet? A festmények a dolgok mulandóságát és hiábavalóságát közvetítették, a legfőbb üzenetük pedig az volt, hogy minden földi dolog egyszer tovatűnik, így nem érdemes kötődni a hívságokhoz és a földi javakhoz. A festmények visszatérő ikonográfiájának készlete jellemzően: a koponya, a gyertya, vagy a hervadó virág volt.
A 19. és 20. században a csendélet műfaja tovább fejlődött, és a festői kísérletezés terepévé vált, amelyben a művészek új formákat, színeket és kompozíciókat próbálhattak ki. Így Renoir barackjai már csak barackok, nem kell mögöttes tartalmat feltételeznünk a festmény láttán. Míg Paul Cézanne például sokat kísérletezett ezzel a műfajjal, elsősorban a mélységet, és a perspektívát akarta érzékeltetni képein. Megszámlálhatatlanul sok csendélet született, hiszen stílustól függetlenül szinte minden festő repertoárjában megtalálható ez a műfaj.
Ami a festmények témáját illeti, lehet az virág, gyümölcs, esetleg mindkettő, de a leghétköznapibb tárgyak együttes kompozíciójából is születhet/etett csendélet. Ugyanakkor, ahogyan a válogatásunkban is látszik a legismertebb darabjai a virágcsendéletek.
TÉ
Forrás:
Gáspárdy Tibor: Festészet – Grafika. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2021
