Victor Vasarely és az op-art művészete
Kevésbé ismert művészeti stílus az op-art, mégis az egyik legkülönösebb irányzatok egyike. Nemcsak a szemnek, de az elme számára is kihívást jelent az értelmezése. Az op-art az „optical art” rövidítése, amely magyarul „optikai művészetet” jelent. A képek zsenialitása abban rejlik, hogy a festők rendszerint optikai illúziót hoznak létre a vásznon, a geometrikus formák és a színek kavalkádja olyan benyomást kelt, mintha a minták mozognának, úsznának.
Kezdetek
Jelen kiállításunkban bepillantást nyerhetünk Victor Vasarely, az „op-art" legjelentősebb magyar alakjának művészetébe. Vasarely 1906-ban született Pécsett, Csiszár Győző néven anyakönyvezték. Nevét két évvel később, Budapestre költözésekor változtatták szülei Vásárhelyi Győzőre. 1925-ben az orvosi egyetem esti tanfolyamait kezdte látogatni. A tanulás mellett segédkönyvelőként dolgozott a „Labor” Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárban; itt kapta első reklámgrafikusi megbízásait is. 1927-ben megszakította az orvosi tanulmányait és beiratkozott Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába, ahol megismerkedett a hagyományos akadémikus festészet alapjaival, a festék előállítás, vászonalapozás és az akt rajzolás fortélyaival. A 1928-ban a Bortnyik Sándor Műhely tagja, itt ismerkedik meg a Bauhaus eszmevilágával. A Bauhaus lényege, hogy a művészet és ipar közötti szakadékot kívánta áthidalni. 1930-ban az Iparművészeti Múzeum Könyv- és Reklámművészeti kiállításán Vasarely is szerepel korai alkotásaival. A harmincas években Párizsba költözött, ahol festőként és reklámgrafikusként kereste kenyerét.
Vasarely egész pályáját végigkísérte a felismerés; a poláris vizuális minőségek különbözőségére építhető kompozíció, a fekete és fehér ellentété. Művészete kezdetben a szürrealizmusból táplálkozott. Az alkalmazott grafikai tervező és a formák analitikusaként a későbbiekben többféle változatban feldolgozott zebrák alaptípusát 1938-ban hozta létre. A hatvanas években születtek a korai tervek alapján e művek párhuzamos változatai. Már ezeken az alkotásokon is megfigyelhetjük a későbbi kinetikus, geometrikus formatörekvéseket.
Az op-art
Vasarely 1941-től kezdett el festeni és az 1950-es évek táján indult el optikai és kinetikai művészet útján. Az optical art művészet az 1950-es években terjedt el és olyan absztrakt irányzatok ihlették, mint a szintén a szigorú látványvilágáról ismert konstruktivizmus vagy futurizmus Az op-artot egészen pontosan a Le Mouvement elnevezésű párizsi kiállítás engedte útjára a kinetikus művészettel karöltve, Vasarely itt ismerkedett meg az irányzattal és a kinetikus alkotás módszerével. Ez az op-arthoz szorosan kapcsolódó trend a műtárgyak mozgathatóságának művészeti értékére helyezte a hangsúlyt.
Permutációk és algoritmusok
Az 1951-ben kezdődő alkotói periódusát az egyik párizsi metróállomásról Denfer-korszaknak nevezzük. Az első kinetikus-optikai jellegű formakapcsolatok kialakításában a megkopott falak vakolatán, festésén megfigyelt vonalhálók ihlették. A nagy sikert hozó nemzetközi kiállítása után fogalmazta meg a közösségi művészet, technológiai szempontból is újító krédóját. Szabadalmaztatja a szín és forma egységén alapuló plasztikai egység című találmányát, amely Plasztikai ABC-je alapjául szolgál. 1954-ben az új caracasi egyetem építkezéseinél három monumentális, murális feladat megoldása során ismét lehetősége volt bemutatni a kinetikus művészet és az architektúra fúziójának szemet gyönyörködtető gyümölcsét. A kinetikus kompozíciók mellett készített filmeket, a nagy példányszámban előállítható, de eredeti festői kvalitásokat képviselő szerigráfiák nyomásával is foglalkozott. Első grafikai albumait szintén az ötvenes évek végén készítette.
Vasarely, az „op-art" mestere
Vasarely új technikákat és technológiákat használt a művek végtelen diverzifikálásához és komponálásához. Ezek az elemek iparilag előre gyárthatók voltak, az így létrehozott monumentális művek pedig beinstallálhatóak az épületekbe és a városi környezetbe. A kombinációs lehetőségek ilyen léptékű megjelenése a plasztikai művészetben egy univerzális jellegű eszközt kínált, miközben lehetővé tette a személyiség és az etnikai egyediség megnyilvánulását egyaránt. A munkásságában a következő áttörést az 1961-es, Kassák Lajossal közösen rendezett kiállítása jelentette, melynek alkalmából jelentette meg a Denise René Galéria a Kassák/Vasarely-albumot. 1968-ban egy szerigráfiákból álló kollekciót ajándékozott a pécsi múzeumnak, 1976-ban szülővárosában megnyitották a Victor Vasarely Múzeumot. Ugyanebben az évben avatták fel a művész alapítványi múzeumát is, mely az elemző vizuális kísérletezés nemzetközi műhelyévé vált. 1987. május 8-án nyílt meg Magyarországon a második Vasarely Múzeum Óbudán, amelyben 411 műtárgy és 92 kiadványból álló könyvtár található. A művész 1997-ben hunyt el Franciaországban, de számos alkotása világhírűvé tette.
Az op-art, habár szépművészeti érték a mai napig vitatott, a hatvanas-hetvenes évekre a formatervezés meghatározójává vált. Emellett a pszichológusok és agykutatók mai napig előszeretettel veszik elő festményeiket, hogy az általuk kiváltott agyi működést tanulmányozzák. Továbbá a geometrikus, szemfényvesztő minták nagy hatással voltak a popkultúrára is. Ha nincs Vasarely és az op-art, nincs pop-art sem, akkor olyan kiemelkedő alkotók, mint Andy Warhol nevét sem ismeri meg a világ.
G. L.
Forrás:
