„Amíg valaki tud járni, addig nincs igazán kiöltözve”

Bár az ún. irodalmi divatlapok elhatárolódtak a politikától és legfőbb feladatuknak a „mulattatást” tartották, nagy befolyással bírtak az olvasóközönség ízlésére. De nemcsak az általános közízlést, hanem a divatot is diktálták. Legalábbis erről tanúskodik a krinolin népszerűsége – magyarul kámvás rokolyaként ismeretes –, ami nagyon leegyszerűsítve lószőrrel merevített alsószoknya volt. A krinolin elsősorban mérete miatt vált hírhedtté, ami a társasági élet alakulására is hatással volt. Mivel háromnál több hölgy és krinolinja nem fért el egymás mellett, a társalgás is szűk keretek között zajlott. Ugyanakkor a leghétköznapibb tevékenységek, mint a kocsiba szállás, vagy a séta is kész tortúra volt a többméteres ruhakölteményekben. Így már érthető, hogy a Magyar Bazárban miért volt olvasható a fejezetcím kissé pikírt kijelentése. Nálunk az önkényuralom enyhülésével a zsinóros férfi és női ruhadarabok jöttek divatba olyannyira, hogy az 1860-as évektől a bálokon is illett magyar ruhában megjelenni. 

Visszatérve a folyóiratokhoz, azok rendszerint két jól elkülöníthető részből álltak. Az első felükben szépirodalmi művek, a második részben könnyed, társasági rovat foglalt helyet, ez utóbbi néha társlapként, néha csak kiegészítőként élt, erre utalt később a folyóiratok kettős címadása is. A korszak népszerű folyóiratait úgy kell elképzelnünk, mintha egy családi magazint egy szépirodalmi folyóirattal ötvöztek volna. Ezzel a széles merítéssel talán nem is volt olyan nehéz hozzájárulni az olvasás népszerűsítéséhez. Egyébként is úgy tűnik, a 19. század a nagy folyóirat-kiadások kora. Kuriózum, hogy ebben az időszakban a lapok fenn tudták tartani magukat a megrendelőikből, ugyanakkor a lapokba publikáló szerzőknek gyakorta semmilyen honorárium nem járt.

A Der Spiegeltől a Nefelejtsig

Az első divatlap, a Der Spiegel még német nyelvű volt és 1828-tól 1852-ig működött. Ez a folyóirat volt az első, amelynél megjelentek a sokat emlegetett divatkép-mellékletek. Ezek a divatképek bár mutatósak voltak, igen sokba kerültek és a beszerzésük sem volt épp egyszerű. A képek kizárólagos közléséért és egyúttal a hölgy olvasók kegyeiért ugyanakkor ádáz harc folyt. Olyannyira, hogy a Spiegel a pesti helytartótanácshoz is fordult a divatképek közlése miatt, az első magyar nyelvű folyóirat, a Regélő-Honművész ellen, hiszen a Regélő ugyanazokat a képeket tette közzé, mint ők. A Regélő-Honművész egyébként 1833-tól 1841-ig élt és a kettős cím sem véletlen, a Honművész egyfajta társlapjaként működött.

Egyértelmű gyökeres átalakulás a kiegyezés idején ment végbe, főleg a hosszú életűnek bizonyult Pesti Hölgydivatlappal, amelyik 1873 után Budapesti Bazár néven még jó sokáig működött. Hogy a folyóiratok tematikájában is történtek változások az már a címekből is látszik: Divatfutár, Divatvilág vagy a Divatcsarnok esetében az irodalommal szemben, egyértelműen a divat került előtérbe.

A válogatásunk galériájában megjelenő képek egy része a Nefelejts divatképeiből áll, mely 1859-től 1875-ig hetenként megjelenő szépirodalmi és művészeti-divatlap volt. A Divat című lappal való egyesülés után, Divat-Nefelejts elnevezéssel jelent meg. A divatképek alján olvasható Alter és Kiss cég az egyik legismertebb pesti divatház volt. Az 1829-ben Alter Antal által alapított, majd 1858-tól Alter és Kiss néven futó üzlet készítette többek közt a nemesség ruháit is. A Budapesti Bazár Divatképein már a Keller és Szabó divatműterem "hirdetett", vagy a Monaszterly és Kuzmik "ruha készítési" terme olvasható.

A Wohl-nővérek munkássága és a Magyar Bazár

A Magyar Bazár lap fő része azonos volt a német újsággal, a szabásrajzai például Lipcsében készültek. Egy év alatt 300 szabásrajzot és 24 színezett magyar divatképet publikáltak. A lap a főváros divatiparának legfontosabb szereplőivel is szoros viszonyt ápolt, a Keller és Zsitvay, valamint Alter és Kiss cégek például fizettek a megjelenésekért. De a napjainkban is népszerű "kedvezménykuponos" vásárlás sem volt teljesen ismeretlen a korszakban, a Magyar Bazár olvasói előfizetési címszalagjuk bemutatásával a Monaszterly és Kuzmik divatháznál 10% kedvezményben részesültek.

1873-tól a folyóirat a Wohl-nővérek szerkesztésében jelent meg, akik számára nem volt idegen a szerkesztőségek világa, hiszen korábban a Nők Munkaköre című divatlapért feleltek. Wohl Janka és Stefánia a 19. századi főváros kulturális életének fontos szereplői voltak, szalonjukban megfordult Arany János, Liszt Ferenc és Jókai is. Janka eredetileg zongoraművésznek készült, de idegessége miatt, inkább az írásnak szentelte életét. Testvére, Stefánia maga fordította írásait és külfüldi lapokban is publikált, például az edinburghi The Scotsmanben. Édesapjuk zsidó származású sebész (vagy inkább borbély), a lányok a korszakban hazánkban tevékenykedő Skót missziónak hála evangélikus hitre kereszteltettek. Zsidó identitásukról soha egyetlen visszaemlékezésükben sem tettek említést, ez nem volt szokatlan a dualizmus korában, hiszen jelentősen megnőtt az áttért zsidók száma, amely az asszimilációval magyarázható.

Fontos kiemelni, hogy már az első, általuk szerkesztett lapjukban, A Divatban is körvonalazódott az a szándékuk, hogy egyfajta fórumot teremtsenek a nőket érintő társadalmi és kulturális kérdéseknek. Volt pénzügyi és életvezetési tanácsok hölgyektől hölgyeknek, de olyan témák is előkerültek elő, mint a kerékpározás, természetesen női szempontból. 1899-ben nők részére jogi rovatot hoztak létre, amely többek között a szerződéskötésekben ígért eligazítást. Fontos megjegyezni, hogy a többi divatlap is igyekezett segítséget nyújtani olvasóik számára, például a Szabóné Nogáll Janka által szerkesztett Divat Salon „Pénzügyi útmutató” címmel értékpiaci tanácsokat közölt. Érdekesség, hogy a Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter által engedélyezett 1895-ös rendelet után, amely végre lehetővé tette a nők felvételét a bölcsész, orvosi és gyógyszerész karokra, a Magyar Bazár rendszeresen leközölte a hazai női érettségizők és diplomázók fényképpel kísért rövid életrajzait és iskolai eredményeit.

A Wohl-nővérek vezetésével a Magyar Bazár a kor vezető hazai divatlapjává nőtte ki magát. Wohl Janka és Stefánia számára a sajtó nem csak megélhetést jelentett, pályájukat végigkísérte a nőmozgalmak iránti elköteleződés.

TÉ

Forrás:

Török Zsuzsa: A Wohl-nővérek emancipációja

Mészáros Zsolt: Wohl-nővérek munkássága: irodalom, sajtó, szalon

Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)