MNK 7A. A nemzetközi ATU (=Aarne-Thompson : The Types of the Folktale, Hans Jörg Uther által 2004-ben javított, bővített, átdolgozott kiadású) katalógusrendszerében elhelyezett, az egész magyar nyelvterületről az 1800-as évektől napjainkig gyűjtött tréfás mesék tematikájukat és formájukat tekintve éppoly változatosak, mint műfajukat illetően (rátótiáda, anekdota, tréfa, adoma) A Tréfák a házasságról:furcsa helyzetekről, a ravasz és ostoba házastársakról szólnak és megállapítást nyert, hogy a tréfában két valamilyen társadalmi viszonyban lévő fél közti konfliktusok keletkezésének és megoldásának lehetünk tanúi. A tréfák a következő fő szegmentumokra oszlanak: alaphelyzet vagy kezdő szituáció, komikus szituáció és fordulat, valamint végső helyzet és következmény A házaspárokról szólóaknál a lusta, kapzsi, makacs, fecsegő, csalfa, ügyes, fortélyos asszonyokkal, az ostoba asszonnyal és férjével, az ostoba emberrel és feleségével ismerkedhetünk meg. E tréfás mesék görbe tükörben mutatják be a különböző korok valódi erkölcsi arculatát. E szövegek arról szólnak, hogy milyen a tradicionális (magyar) kontextusban a konvencionálistól a hibásság irányába eltérő nyelvi, gondolkodásbeli és viselkedésbeli jelzések, mint a lustaság, mosdatlanság, illetlenség, a valóságtól elrugaszkodott naivitás, a képtelen, feltételezett veszélytől való túlzott rettegés, az ügyefogyottság, az ostobaság, a bolondság, a fukarság stb. nevetségessé tétele, illetve melyek az elfogadott, sőt, pozitívan értékelt, intellektuális fölényhelyzetekben adódó magatartásmódok kifejeződései, mint a furfang, a csavaros észjárás, a szemfülesség, a visszavágni tudó szellemes ravaszság. Írta: Benedek Katalin

The Catalogue of Hungarian Folktales 7A.VÖŐ, G. in collaboration with VEHMAS, M. (eds. by): The Types of Hungarian Jokes. AaTh 1350-1429. (in Hungarian with in English & in German Summary)