Neológ zsinagóga, Bonyhád. Bonyhádon épült fel az egyik első újkori magyarországi zsinagóga, 1795-ben. A hagyomány szerint a köveket a zsidó közösség maga faragta és építette fel belőlük a zsinagógát, hogy idegen kéz ne érintse a templomot. A zsinagóga külső megjelenésében nem igazán különbözik a többi mezővárosi, uradalmi épülettől, belső tere azonban szimbólumokban gazdag. A jellegzetes, tizennyolcadik századi, négyoszlopos zsinagógában a tetőszerkezetet tartó négy oszlop kilenc mezőre osztja a belső teret. A középső mező néhány lépcsővel kiemelkedik, ez alkotja a tóraolvasó emelvényt (a bimát), amely így külön szakrális térré válik a zsinagógán belül. Ez a megoldás arra utal, hogy a bonyhádi közösség ismerte a cseh-morva-lengyel területek gyakorlatát, ahol hasonlóan alakították ki a belső tereket. A középkori spanyol kabbalista könyv, a Zohár értelmezése szerint a bima négy oszlopa az isteni trónus lábait jelenti, így kötve össze az evilági, jelenvaló közösséget az égbelivel. A zsinagóga másik fókuszpontja a keleti fal a frigyszekrénnyel, ami a jeruzsálemi Szentélyre emlékeztet, és akkor fordul felé a gyülekezet, amikor az imákat mondja. A frigyszekrény díszítésének hangsúlyos eleme a tízparancsolat táblái körül megjelenő plasztikus köd vagy felhő, amely a bibliai szövegre, és ezen keresztül Isten jelenvalóságára utal: „S befödte a felhő a találkozás sátorát az Örökkévaló dicsősége megtöltötte a hajlékot, s nem bírt Mózes bemenni a találkozás sátorába, mert nyugodott rajta a felhő, és az Örökkévaló dicsősége megtöltötte a hajlékot.” (Exodus 40:34–35.) Hasonló plasztikus felhők vannak az óbudai zsinagóga frigyszekrényén is. Az oszlopok, a bima és a női karzatok arányai is arra utalnak, hogy a templom építői kapcsolatban állhattak a morva területek zsinagógaépítő mestereivel. Ez valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy a helyi közösség tagjainak jelentős része erről a területről települt be Magyarországra. Az egyik első rabbi Boskovitz Wolf volt. Ugyan már Óbudáról érkezett Bonyhádra, de családneve és története egyértelműen morva eredetre utal. A bonyhádi zsidó közösség a 19. század második felében két hitközségre, a modernizálódó neológokra és hagyományokat szigorúbban őrző ortodoxokra szakadt. Az 1795-ben épült templomot a neológok használták, az ortodoxok külön zsinagógát építettek. A mintegy 1200 bonyhádi zsidóból körülbelül 200 élte túl a holokausztot. Nagy részük 1949 és 1956 között kivándorolt Izraelbe és az Egyesült Államokba. A hitközségek hamarosan megszűntek.