A kamera mögött: Skoflek István

Skoflek István képein, nemcsak a lelkes lokálpatrióta alakja, hanem a természet- és gyűjtőszeretete is kirajzolódik. Skoflek nem volt hivatásos fotós - ahogy Révhelyi Elemér sem - gyűjteménye pont ezért különleges. Ami Révhelyinek az építészet, az Skofleknek a természet, ami közös az Tata, pár évtized különbséggel. Aktuális válogatásunkban az ő képeit lapozgathatják, hagyatékát a tatai Kuny Domokos Múzeum őrzi, akiknek ezúton is köszönjük, hogy gazdagították adatbázisunkat.

Tata - a szeretett város

04427.jpgSkoflek István 1934-ben született Felsőgallán, ami ma már Tatabánya része. Az általános iskolát majd a gimnáziumot is itt végezte, később az ELTE biológia–kémia szakán szerzett tanári diplomát. 1957-től 1980-ig a tatai Eötvös József Gimnázium tanára volt. Szeretett városához végig hű maradt, bár hívták Debrecenbe és Budapestre is tanítani. Diaképein a város szinte valamennyi nevezetességét megörökítette, az Esterházy kastélytól a várig, de igazi szenvedélye a természet volt. Elköteleződése már a gimnáziumi évei alatt megmutatkozott, ekkor mintegy 1000 faj szerepelt növénygyűjteményében. 

04333.jpg

06334.jpg

04430.jpg

Gyűjtőszenvedély és természetszeretet

09545.jpgKomárom megyében elsőként ismertette meg a régészeket az archeobotanikai - régészeti növénytan - tudományág hasznosságával, fontosságával.
Munkája mellett 1969-től régészeti növényleleteinek (főként magok és termések) feldolgozásán is munkálkodott. De ő alapította a tatai Herman Ottó Kört, aminek egy egész diáksereg köszönhette, hogy megszerettette velük a természetrajzot. Egykori tanítványai így emlékeztek rá: 
Akkoriban, a hetvenes években társaimmal fotóamatőrök voltunk, magával ragadott bennünket az élővilág megörökítésének a vágya – bújtuk a természetet. A kis társaság tudomást szerzett a Herman körről, fölkerestük Skoflek Istvánt, csatlakoztunk a csapathoz. Ekkor a tatai vár legfelső szintjén dolgozott, úgyszólván ott töltötte minden szabadidejét, amit persze akkor is munkával töltött. Olyan, hogy munkaidő, számára nem létezett – s ez ránk, lelkes amatőrökre is vonatkozott. Előfordult, hogy éjfélkor még ott beszélgettünk. Az emelet tele volt begyűjtött leletekkel, úgy éreztük magunkat, mint valami kőbányában vagy leletgyűjtő helyen.

1974-ben, kezdetben csak félállásban, de a Kuny Domokos Múzeum munkatársa lett. Így indulhatott meg Komárom megyében a rendszeres természettudományos gyűjtés és feldolgozás, a múzeum elsősorban a paleontológiát - őslénytan - és az archeobotanikát kívánta fejleszteni. Skoflek személye nem volt ismeretlen a múzeum számára, már a vértesszőlősi ásatáson együtt dolgozott Vértes László régész csapatával, ahol végül a Samu névre keresztelt előember maradványait megtalálták. 1981-ig fáradhatatlanul dolgozott, a sors fintoraként épp gyűjtőúton egy vadméh csípésébe halt bele.

09511.jpg

1244d_1.JPG

Forrás:

Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002 - A természettudományi gyűjtemény kialakulása, gyarapodása.

Dr. Skoflek István, a fáradhatatlan természetbúvár


Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!