Üdvözlet a feketeszén városából!

Komló neve összeforrt a szénbányászattal, hőskorát az 1950-es években élte, szocialista iparvárosként. Igaz, hogy már a 18. században bányásztak itt, a település mégis akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor megkezdődött a dunaújvárosi kohó építése. Merthogy hosszas kutatás után, itt találtak megfelelő minőségű kokszolható szenet. Hogy milyen volt ekkor a város? Állítólag három dolog sosem hiányzott: hús, alkohol és rosszlányok. A héten a város történetével és a bányászélettel foglalkozunk.

A szénre épült város

kistelegdi_komlo_legifoto_1981_08.jpgMaga Komló hét dombra épült, ebben némiképp hasonlít Ózdra, hogy Rómát ne is említsük. Rossznyelvek szerint ez az eredettörténet minden olyan településre igaz, amelynek környékén hét dombot össze lehet számlálni. Neve először egy 1256-os oklevélben szerepel, akkor még Villa Complovként. Később, a török hódoltság idején szinte elnéptelenedett. Hosszú csend után, a 18. században tért vissza ide az élet, német telepeseknek köszönhetően. Az első táró Hárstetőn nyílt meg, ezt követte a Glanczer és az Adolf. A későbbi fejlesztésekben kulcsszerepet játszott Engel Adolf pécsi üzletember, az aranyember. A sikeres vállalkozó, nemcsak a pécsieknek adott munkát. 1895-ben telket vásárolt Somostető környékén és megkezdte a kitermelést az Adolf-tárnánál. Ezt két másik követte, a 19. század végén már 250-300 ember dolgozott az alkalmazásában.

Ilyen a bányászélet

csgyk_fototar_komlo_szenosztalyozo_190x.jpgA komlói bányát végül 1909-ben a Magyar Államkincstár vásárolta meg, állami kézben maradt a második világháború után is, amikor a Pécs vidéki bányák a Szovjetunió tulajdonába kerültek, működtetésükre pedig létrehozták a Magyar-Szovjet Hajózási Rt.-t. Hogy ez miért érdekes? Moldova György Tiszteletet Komlónak! c. szociográfiájában olvashatunk erről: „Ha Pécsen sztrájk volt, mi dolgoztunk. Azt mondták az urak, amit azok kiharcolnak maguknak, annyit mi sztrájk nélkül megadunk maguknak. Persze hogy a pécsi sztrájk így megfulladt.” Az ellentétek még sokáig megmaradtak. Azért Komló kivételezett helyzete egészen 1963-ig kitartott, ahogy a közmondás is.

csgyk_fototar_komlo_martirok_emlekmuve_1962.jpg

„A bányászt amúgy sem lehet megfizetni, tehát meg sem próbálják.” 

Amikor a Tröszt, vagyis a Mecseki Szénbányák Vállalat székhelye Pécsre kerül Komló sorsa megpecsételődött, bár a különféle gyűléseken igyekeztek az összeolvadás formalitását hangsúlyozni. Még a komlói újságban is kiadták a tetszetős jelszót: „Hadd menjenek az irodák, a szén itt maradt!" A korábbi fejlesztések elmaradoztak, a modern eszközök Pécsre kerültek. A város kirendeltséggé vált, a korábbi forgalmas vendéglátóipari egységek sorra zártak be. Még a Gagarin látogatására készült építkezések járulékos munkáit – csatornázás, úthálózat  sem állta a Tröszt. Hozzá kell tennünk, hogy a '60-as években a szén fokozatosan háttérbe szorult. A bánya egyik legnagyobb üzletfele, a MÁV mozdonyparkját el kezdte lecserélni dízel- és villamosmozdonyokra. De hogyan épült fel a város?

csgyk_fototar_komlo_zobak_akna_1966.jpg 

csgyk_fototar_komlo_kenderfold_latkep_1966.jpg 

Gomb meg a kabát – épül a város

A bánya fejlesztésével egy időben kellett felépíteni a várost is. Persze az még sokáig őrizte falusias jellegét, a mezőgazdaság és az állattartás ugyanúgy hozzátartozott a település arculatához, mint a prosperáló bányák. Vas Zoltán szerint: – 1954-ig igazgatta a komlói szénbányát – „Komló várossá fejlesztése eleve el volt fuserálva, az új telepeket a régi faluhoz ragasztották, pedig az egész régi falut vagy egy kilométerrel arrébb kellett volna telepíteni, ahová már nem száll fel a füst és a korom." De mivel minden szállásra szükség volt, a falusi házakat is meghagyták, az új lakótelepek felszorultak a hegyre. A vasút is a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodik, úgy vágja ketté a várost, mint a Duna Budapestet. A központban olyan ipari létesítmények helyezkednek el, mint a Szénosztályozó, vagy az Erőmű. Ezek füstjét, porát a szelek felhordták a magasabban fekvő lakótelepekre, mint a kökönyösi. Komló legsűrűbben lakott területei lettek ezek az új lakótelepek. Stílusukról Moldova megjegyzi, hogy nincs nagyon mit róluk mondani. „Aki kíváncsi volna rájuk, nem kell, hogy leutazzon Komlóra, elég, ha megnézi az ugyanazon évben épült pesti, dunaújvárosi vagy bukaresti lakótelepeket." Mégis van valami megkapó a városban, persze nem a modern terek, mint amilyen a korábbi Lenin tér volt, ahol Vlagyimir Iljics szobra egészen a rendszerváltásig állt, állítólag ma egy mecsekjánosi ipartelepen teszi ugyanezt. 
Komlóinak lenni különleges volt mindig, a szinte semmiből felépülő több tízezres város úgy vonzotta az embereket, mint az arany. Bányászélet nehéz élet, a szilikózis, az állandó veszély megtette a hatását. Ahogy a '80-as években a gazdaságtalan kitermelés és az olcsó külföldi szénnel szembeni tehetetlenség. Az utolsó csille szenet 2000. január 31-én hozták fel, ezzel fejeződött be a mélyműveléses bányászat. A feltámadásra azóta is sokan várnak.

csgyk_fototar_komlo_lenin_szobor_196x.jpg 

csgyk_fototar_komlo_latkep_196x.jpg

 

csgyk_fototar_komlo_kulszini_csillepalyaudvar_1966.jpg

 

kistelgedi_komlo_latkepek_legifotok_05.jpg

   
   

 

Forrás:

http://www.archivnet.hu/gazdasag/a_mecseki_szen.html

http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:tanulmanyok/1945_56/szoc_varosok

Moldova György, Tisztelet Komlónak!, Magvető, Budapest, 1971

 


Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!