Wekerletelep, a varázslatos kertváros

Wekerletelep varázsa a kertvárosi hangulatnak és az itt található népi szecessziós stílusú épületeknek is köszönhető. Eredeti nevére, a Kispesti Állami Munkástelepre kevesen emlékeznek, már első lakói is csak Wekerletelepként hivatkoztak rá, a hálás lakosság így emlékezett meg a telep sorsát szívén viselő miniszterről, Wekerle Sándorról. A lakónegyed jelentősége, hogy itt valósult meg az Angliából induló kertváros-építési mozgalom elvrendszere. Sőt a központilag tervezett és felépített európai kertvárosok egyik legnagyobb méretű és legjobban sikerült példája lett. Ezen a héten a Wekerle története elevenedik meg.

9033.jpgAz urbanizálódó Budapest lakosságszáma az 1900-as évekre ugrásszerűen megnőtt, azonban a város nem tudott megfelelő számú és minőségű otthont biztosítani a munka reményében ideköltözők számára, a lakosság fele vagy egyszobás lakásban élt, vagy ágyrajáró volt. Persze leginkább a munkások és a kis keresetű állami alkalmazottak lakásigényei vártak megoldásra. 1908-ban Wekerle Sándor miniszterelnök kezdeményezésére az állam megvásárolt egy eladó birtokot Kispesten, hogy ott munkástelepet hozzanak létre.

Első lépésként a terület szélén egy mészhomoktéglagyárat építettek, ugyanis az itteni homokot használták fel a téglagyártáshoz. Amikor 1908-ban megjelent a telep építésére vonatkozó törvényjavaslat, annak fontos szempontja volt, hogy ne herdálják az állam pénzét. Ez persze nem jelentette azt, hogy silány minőségű alapanyagokat használtak volna fel. A mészhomoktégla széleskörű elterjedése az 1700-as évektől kezdődött, főként németalföldi területeken, ahol a lakóházak 80%-a napjainkban is ebből az anyagból készül. Magyarországon már a század elején ismert építőanyag volt, de a második világháború után használata feledésbe merült a vasbeton ellenében.

Ezután nyilvános pályázatot hirdettek a háztípusok tervezésére és a beépítendő terület szabályozására. Mindkét pályázatra 30-30 pályamű érkezett, ám a területbeosztási tervek közül egyik sem tetszett Wekerle Sándornak, ezért Győri Ottmárt, a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium főmérnökét bízta meg a tervezéssel. Ő volt az, aki megálmodta az egymásra merőleges utcabeosztást.

A kertvárosi jellegű építési módot a lakónegyed házainak egyik tervezője, a kor neves építésze, Fleischl Róbert javasolta. Az állami alkalmazottak között ugyanis sok volt a vidéki, falusi származású ember, akik számára drasztikus változást jelentett volna zsúfolt bérházakba költözni. A telep tervezésekor ezért fontos szempont volt, hogy olyan környezetet tervezzenek, amely ismerős számukra. 

Wekerle_05.jpgA munkások 80%-a állami vállalatoknál dolgozott, például dohánygyárban, a MÁV Gépgyárnál vagy a postánál. Összességében 1908 és 1930 között 20 ezer ember jutott lakhatáshoz. Ami a háztípusokat illeti, végül 48 különböző típus készült el, amelyek homlokzati kiképzésükben, színezésben is különböztek. Kós Károly tervezte például a későbbi Fő teret – ma Kós Károly tér –, ám hiába volt ő a tér felelős építésze, ő sem tervezhetett két háznál többet – ez a pályázat egyik kikötése volt –, ahogyan a többi pályázaton nyertes építész sem.

A telep épületeinek tervezőit a „Fiatalok” csoportja között találjuk: a már említett Fleischl Róbertet, Zrumeczky Dezsőt – az általa készített kapu a leghíresebb elem a Kós Károly téren –, Schodits Lajost, Eberling Bélát, valamint a később épült épületek tervezőit, Györgyi Dénest, Wälder Gyulát vagy Heintz Bélát.

A lakóházak 70 %-a földszintes, 30 %-a emeletes, a lakásokban főleg 2, ritkábban 1, a tisztviselő lakásokban 3 szoba volt. Az építészeknek 44–46 négyzetméteres lakásokat kellett tervezniük, és az is meghatározták, hogy az egyes helyiségek mekkorák lehettek, a tisztviselői lakások kicsit nagyobbak, a munkáslakások kisebbek.

De milyen volt a telepen az élet?

Wekerle_11.jpgMivel minden épület állami kézben volt, mind a lakók, mind az üzlethelyiséget használók csupán bérlők voltak.
A lakások bérlésének szigorú szabályai voltak, csak a bérlőt és házastársát, a gyermekekeiket, szülőket, nagyszülőket, nőtlen vagy hajadon testvéreket és a testvérek ellátatlan gyermekeit volt szabad befogadniuk. A bérleti összeget általában negyedévenként előre kellett fizetni, ezt rendszerint az állami vállalatok fizették, később a munkások béréből levonva azt.
A rendre, tisztaságra, nyugalomra nemcsak a bérlő tartozott ügyelni, de a hozzátartozóit is illett erre figyelmeztetni. Általánosságban elmondható, hogy a bérlők kiválasztására nagy hangsúlyt fektettek, zűrös, lusta emberek nem voltak szívesen látottak Wekerlén. Apró háziállatok tartása csak elzárt helyen, nagyobb háziállatoké pedig egyáltalában nem volt engedélyezett.

A rendeltetésszerű használat előfeltételeinek megteremtésére, a helyiségek karbantartására, a terület csinosítására és tisztán tartására a Wekerlei Gondnokság volt hivatott. A gondnoki hivatal első vezetője a már említett Győri Ottmár volt.

A Gondnokság hatáskörébe tartozott a negyed közterületein és épületein, üzemi és egyéb berendezésein szükségessé váló javítások elvégzése, a köztisztaság, a lakások bérbeadása, a lakbér beszedése és elszámolása, valamint a munkástelepen épült bérházak lakóira megállapított szabályok betartásának ellenőrzése is. Ami a lakások felszereltségét illeti, központi vízellátásuk volt – Szigetszentmiklóson külön gépház szolgáltatta a vízellátást a negyed számára –, mely a lakbér részét képezte. A szobák és a konyha is fűthető volt. WC minden lakásban volt, azonban fürdőszoba nem, az eredeti tervek szerint népfürdőt is építettek volna ide, azonban ez nem valósult meg.

Wekerle_10.jpgAz egész környék különleges légköréhez a tervezéskor kialakított zöldterületek aránya is hozzájárul. A ma is látható platánok is ennek a bölcs előrelátásnak a gyümölcsei. 50 ezer fát ültettek a közterületekre, és gyümölcsfákat is adtak a lakosoknak, amelyeket elültethettek a kertjeikbe.
De nemcsak lakóházai, hanem középületei is különlegesek a Wekerlének. A lakások mellé építészetileg hangsúlyos középületeket, iskolákat, óvodákat és templomokat is terveztek. Eredetileg minden felekezetnek lett volna temploma, végül csak a református és a katolikus templom épült meg. A Kós Károly téren Munkás Szent József tiszteletére felszentelt katolikus templom neoromán stílusban épült, felszentelése 1932-ben történt. A református templomot 1928 szeptemberében szentelte fel dr. Ravasz László református püspök.

A telep közösségi életét alakító Wekerlei Társaskör Egyesület 1910-ben alakult meg, és most is működik. Az egyesület legfontosabb célja az volt, hogy a lakosokat közösséggé formálja, ezért jött létre a lakónegyed énekkara, zenekara és sportkörei. Annak ellenére, hogy a munkások az ország különböző területeiről érkeztek ide, hamar összekovácsolódtak, a wekerlei lokálpatriotizmus pedig ma is legendás.

Forrás:

https://pestbuda.hu

Építészeti kézikönyv: Wekerletelep értékőrző megújulásáért / Wekerlei Társaskör Egyesület Építészklubja, Budapest, Wekerlei Társaskör Egyesület, 2010-2014.

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!