Volt egyszer egy Hotel Dunapalota
Budapest egyik legfényűzőbb szállodájának legendás történetei közé tartozik, hogy amikor a második világháború végén, mikor már javában ropogtak a fegyverek fővárosunkban és a Vörös Hadsereg elérte a Nagykörút környékét. A pincérek a megszokott eleganciával, ezüsttálakon és kristálypoharakban szolgálták fel a megmaradt ételeket a kaviárt, rizibizit és francia bort, a környező házak lakóinak és a visszavonuló német és magyar katonatiszteknek. Jelen kiállításunkban a Hotel Dunapalota történetét idézzük fel.
Palota a Dunakorzón
A pesti rakpart déli szakaszát 1862–1866 között a Duna rovására szélesítették ki, az így létrejött Korzó északi részén az első épületet Stein Aurél (1862–1943) keletkutató apja, Stein Náthán rendelte meg. A négyszintes, hat csonkagúlában végződő bérpalotát a híres magyar palotaépítő, Gottgeb Antal tervezte.
Stein 1891-ben adta el tulajdonát a Magyar-Francia Biztosító Társaság Rt.-nek. Viszont a biztosító sem tudta sokáig fenntartani, így 1895-ben továbbértékesítették a komplexumot a pesti Duna-part többi szállodáját (Grand Hotel Hungária, Bristol, Carlton) is üzemeltető Illits József nagyvállalkozónak. Illits végül Szapáry Pál közbenjárására 1909-ben eladta a londoni Ritz Hotel Development Company-nak.
Grand Hotel Ritz
A brit szállodalánc Fellner Sándor és Sós Aladár építészek tervei szerint 1910–13 között építette át az épületet. Az öt emeletesre kibővített épületben 120 fűthető és hűthető lakosztály mellett olvasó szalon, bankett terem, télikert, két étterem és kávézó, bár, grillszoba, illetve egy lenyűgöző panorámával rendelkező tetőterasz állt a vendégek rendelkezésére. A tetőteraszra három különböző lifttel is fel lehetett jutni, ahol minden este élőzene várta a hazai és nemzetközi publikumot. Állandó vendégei közé országgyűlési képviselők és földbirtokosok tartoztak.
Érdekesség, hogy a szálloda előtt álló Báró Eötvös József szobrát Huszár Adolf készítette 1879-ben, talapzata Ybl Miklós és Kauser Jakab munkája. A tér mintegy száz évvel később 1981-ben nyerte el mai díszkő borítását.
A Ritz három évvel a megnyitás után – az első világháború okozta recesszió miatt – tönkrement. A lenyűgöző panorámával rendelkező épület, gyorsan új tulajdonosra talált: Dreher Anton (Dreher Antal fia) a híres sörgyáros vásárolta meg 1916-ban és Hotel Dunapalota néven üzemeltette tovább.
A Hotel Dunapalota vendégei
A Dunapalota állandó vendége volt Gróf Pálffy József országgyűlési képviselő, aki csodával határos módon élte túl a Matuska Szilveszter által végrehajtott biatorbágyi vasúti merényletet. 1935-ben ebben a hotelben szállt meg a walesi herceg, a későbbi VIII. Edward, Nagy-Britannia és Írország királya, India császára. A szálloda egyik luxuslakosztályát bérelte ki Rabindranáth Tagore, a híres Nobel-díjas indiai költő-író, a balatonfüredi sétány névadója, magyarországi gyógykezelései alkalmával. A bankett terem volt a törzshelye a Horthy-korszak neves íróinak, költőinek és újságíróinak, többek között Móricz Zsigmondnak, Magyar Eleknek, Krúdy Gyulának és Tóth Árpádnak. Gyakran volt a földszinti Café de Paris vendége a híres vendéglős, a Gundel étterem és a palacsinta névadója, Gundel Károly is.
Egy végzetes találat
Mint azt a bevezetőben is említettük, a hotel a második világháború alatt is működött. Egészen 1945. január 15-ig, amikor is a végzetes napon bombatalálatot kapott, úgynevezett láncos rombolóbomba találta el. A láncos bombákat egy láncszerkezettel rögzítették egymáshoz, amelyek a kioldást követően a légáramlások hatásait elkerülve, egyszerre és egymáshoz közel hullanak a célpontra, nagyobb pusztítást okozva. A robbanótöltetek hatására az épület felső szintjeinek a berendezései megsemmisültek, az ablakok kitörtek. A megmaradt ingóságokat az ostrom utáni pár hét anarchikus időszakában a szovjet megszállók, illetve helyi rablóbandák vitték el.
Az épület romjait végül 1947-ben takarították el. A korabeli képeken úgy tűnik, a tetőfödém egyes részének beomlásán és a tűzkárokon túl, az épület szinte sértetlen állapotban vészelte át az ostromot. Azonban sajnos statikailag annyira instabil volt, hogy nem lehetett gazdaságosan megmenteni. Így a pártvezetés a bontás és az újraépítés mellett döntött. A bontás után pénzhiány miatt sokáig beépítetlen maradt a telek, 1981-ben nyílt meg újra Forum Hotel néven a Finta József által tervezett épületben, melyet később Hotel Duna Intercontinentalra kereszteltek. Napjainkban a Duna-korzó, egyben Budapest egyik legszebb világörökségi része, szépen lassan visszanyeri eredeti, monarchiabeli hangulatát.
Forrás:
G.L.
