Sarah U. Munkácson született. Az Auschwitzba deportált rokonok közül senki nem maradt életben. Sarah 1933-ban kezdett tanítani egy nagyon szegénysorú faluban, Kisrákócon. Sarah segített a nélkülöző gyerekeknek, amiben csak tudott. Sarah-t és kolléganőjét még 1936-ban elbocsátották az iskolából, származásukra hivatkozva. Ezt a kolléganőt 1945-ben gyalogos transzporttal indították el. A kolléganőt SS katonák lőtték le, mert az nővérének próbált segíteni az úton továbbhaladni. 1938-ban a németek bevonultak Ausztriába, és ekkor kezdték Magyarországon is a zsidóellenes törvényeket bevezetni. 1941-ben a nem magyar állampolgárságú zsidókat összegyűjtötték és később kivégezték Kamenyec-Podolszk környékén. A deportálások idején Sarah önként kereste meg szüleit, és került ezáltal abba a gettóba, ahol ők is voltak. Auschwitzba kerültek mindannyian. Sarah-t innen később Gelsenkirchebe vitték, majd tovább szállították őket Sömmerdába, a Rheinmetall-Borsig muníciógyárba. 1945-ben a gyárat bezárták, a foglyokat valamint a lakosságot evakuálták. 1945. április 13-án Glauchaunál gépfegyverrel kezdték lőni az utat repülőgépekből, az amerikai Vöröskereszthez kerültek, és a JOINT irodáin keresztül Sarah próbált rokonokra bukkanni. Vonattal tért haza Budapestre, ahol megtalálta testvérét. Sarah férje aktív cionista és a Betar cionista mozgalom vezetője volt. Később Sarah-ék Ausztriába utaztak át. Sarah unokaöccse Palesztinában lett az Irgun Zwai Leumi tagja. Később Olaszországba kerültek. Itt Sarah kapcsolatba került Renzo Levivel, a római zsidó hitközség vezetőjével. Ő segített megtalálni Sarah férjét, és egyéb ügyintézésekben is közreműködött Sarah javára. Cipruson végül az angol csapatok gyakorlatilag foglyul ejtették a hajóval megérkezőket. Most újra „politikai fogoly” lett. Innen 1948-ban jutottak át a tel-avivi kikötőbe. Ebben az évben a palesztin-izraeli konfliktus kiéleződött, Sarah a fegyveres összeütközések sorozatába csöppent. 1948-ban végleg Tel-Avivba költöztek férjével, ahol mindketten munkát vállaltak. Sarah férje 1967-ben halt meg, két unokája van. A visszaemlékezést 2004 júniusában jegyezte le, Kfar Saba város megjelölésével.

Ms. Sarah U. was born in Munkács, originally as Ms. Erzsébet Weiszberger. Nobody survived Auschwitz from her relatives. Sarah started to teach in a very poor little village, Kisrákóc in 1933. She supported indigent children, as much as she could. Sarah and her colleague were dismissed from school in 1936, and later this colleague was shot down by SS soldiers in 1945, after she was transported, and she wanted to help her sister on the way. In 1938 Germans marched into Austria, and in Hungary the politicians started to introduce the anti-Semitic laws. In 1941 all the Hungarian Jews were gathered, and later lots of them were executed in Kamenets Podolsky. During the time of deportation, Sarah searched for her parents on her own, and she got into the ghetto, where they were. All of them got to Auschwitz, from where Sarah got to Gelsenkirchen, and Sommerda, into the Rheinmetall-Borsig factory. After the liberation, the factory was closed and all prisoners and the population were evacuated. At Glauchau the air-raid was started, and Sarah got to American Red Cross. Through the JOINT office, she tried to found some of her relatives. She returned to Budapest by train, where she found her sister. Sarah’s husband was an active leader of Betar Cionist movement. Nephew of Sarah went to Palestine and he was member of Irgun Zwai Leumi. Later Sarah traveled to Austria and Italy, where she met Mr. Renzo Levi, who was leader of Roman Jewish community. Mr. Renzo Levi supported Sarah to find her husband, and participated in other cases for hers. In Cyprus, Sarah got into camp which was maintained by English troops, and practically Sarah became prisoner again. In 1948 they permanently traveled to Tel-Aviv, and in this year the conflict sharpened between Israel and Palestine. Sarah’s husband died in 1967, she has two grandchildren. She wrote her memoir in June of 2004, when she named the town of Kfar Saba.