Az 1900-as évek eleje a Gömöri Múzeum képein

Legyen szó akár munkáról, akár kikapcsolódásról, 100 éve az élet Magyarországon igencsak más volt, mint manapság. Igaz, vannak hasonlóságok is. E heti virtuális kiállításunkban a Gömöri Múzeum archív gyűjteményének képei nyomán, korabeli sajtócikkek segítségével, mai szemmel vizsgálva idézzük fel a századelő világát, különös tekintettel különféle tevékenységekre: a munkától és hivatástól kezdve a kikapcsolódáson át a hobbiig.

42_37_Vgelbocst_levl_90851.jpg

Katonai végelbocsátó levél, 1906-ból - Gömöri Múzeum; Putnok, CC BY-NC-ND

Katonáskodás változó lelkesedéssel 

Néha bizonyos hivatások távolról szemlélve ideálisnak tűnnek, de kedvünket szegheti, ha a való életben a realitással szembesülünk:

„Bolgár Ferenc volt honvédelmi államtitkár, akinek szaktudása előtt még a munkapárt is meghajol, tegnap a véderővita során igen érdekes beszédet mondott, amelyben rámutatott arra a sajátságos jelenségre, hogy a kétéves katonai szolgálat igen népszerű jelszó, amely nagy lelkesedést kelt a tömeg lelkében, de amikor a megvalósításra kerül a sor, a lelkesedés rendszerint lelohad. – Északkelet, 1911

elet_a_taborban.jpg

 Élet a táborban az első világháború idején - Gömöri Múzeum; Putnok, CC BY-NC-ND

Gőzhajtással nemcsak a cséplés könnyebb, de a vontatás is!

Hol vannak már azok az idők, amikor a búzát kézi erővel kellett a kalászból kicsapkodni! És bár a kemény munka valóban nemesít, nincs ember a talpán, aki ne örülne neki, ha a technikai fejlődés kicsit megkönnyíti a dolgát.

lead_gomor_20200515.jpg

 Munkások a gőzhajtású cséplőgépnél 1916-ban - Gömöri Múzeum; Putnok, CC BY-NC-ND

cseples_1923_b.jpg„Sok ezerre rúg Magyarországon (…) a cséplőgőzkazánok száma. Ezeknek a cséplőhelyekre vagy a távol fekvő tanyákra való vontatása sok, igen sok vonó-erőt igényel, főleg midőn ősszel vagy eső után az utak megromlanak. A sáros és mély utakon ezen gépvontatások valóságos rémei a gazdáknak, kivált midőn a vonóerő napról-napra gyengébb lesz. Ha pedig az ilyen gyenge vagy sokszor elégtelen vonóerővel, rossz mezei uton vagy lejtőnek fel, ama néhány pár ökörnek nagy megerőltetését látjuk, vagy ottan, ahol a vasúti állomástól, vagy a tanyától, vagy a községtől távol fekvő cséplőhelyre kell ama mezei utakon a cséplőgépet ilyen módon elvontatni, ottan valóságos megváltás azon legújabb találmány. (…) Fokozza ezen találmány értékét és gyakorlatiasságát, hogy a gőzgép eddigi munkáját semmiben sem zavaró, zseniálisan megoldott felszereléssel tetszés szerint előre vagy hátra indítható anélkül, hogy a lendkeréknek meg kellene állani. (…) Ha pedig ama mérhetetlen előnyt is méltatjuk, hogy ezen átalakítással minden gőzgép a cséplési munkán kívül még vontatásra és szántásra is alkalmassá lesz, valóban egy korszakalkotó és tisztán magyar, rendkívül fontos találmánnyal óriási holt erőt vagyunk képesek a munkába állítani.”  Löherer Andor, Zalamegye, 1905

A jó munkához idő kell és pihenés!

a_friedl_haz_atepitese_4.jpg

A Friedl-ház tető-átépítése közben éppen szünetet tartó munkások a tetőtérben, 1910-ben - Gömöri Múzeum; Putnok, CC BY-NC-ND

Természetesen a munka csak akkor igazán hatékony, ha megfelelő időközönként kipihenjük fáradalmainkat. Ennek egyik kiváló módja a kuglizás, a teniszezés vagy épp a csónakázás. Persze akárcsak a munka során, a kikapcsolódás esetén sem árt, ha fokozott figyelmet fordítunk a biztonság kérdésére. 

Vízikaland csónakfelborulással megúszva

kirandulas_halastonal.jpg

Kirándulás a halastónál 1920-ban - Gömöri Múzeum; Putnok, CC BY-NC-ND 

uldogelok.jpg „Túrkevéből egy igen kedélyes társaság, (…) átrándult Gyomára egy jó kedvű napot tölteni. (...) Gyoma különlegessége a kugli és a csolnakázás: nos ők mindkettőt átélvezték. A kugli fölviditván a kedélyt, csolnakázni tértek s ez várakozásukat fölülmulta. Hárman ültek a csolnakban s a kormányos, aki minden igyekezetével s jóakaratával irányította a csolnakot, egy őrizetlen pillanatban ruhástul belefordult a Kőrös vizébe. Alámerült, fölvetette a fejét, fujt és trüszszentett s oly hatalmasakat rúgott lábaival, mintha közel volna a végpillanathoz. Társai, szerencsére nem vesztették el lélekjelenlétüket, gyorsan hozzáeveztek, a mentő kísérlet sikerült, azonban nem teljesen; mert a csolnak a buzgó életmentők igyekezetében fölfordut s a csolnakosok — urak és katonatisztek — katona sapkával, szalmakalappal úsztak a viz tetején. Az áldozat nem volt más, csupán három öltözet ruha s egy szalmakalap. A vendégek hála Istennek tökéletes egészségben s kitűnő kedélyben hagyták el a város határait hajnalban.” – Békésmegyei közlöny, 1902

ferfiak_kugli_jatekkal.jpgJátékosok kugli játékkal 1907-ben - Gömöri Múzeum; Putnok, CC BY-NC-ND

Legyen szó akár a teniszezés fáradalmairól vagy egy csónakborulás okozta stresszről, egy közös vacsora a teniszpartnerekkel mindkettőre egyfajta gyógyírként szolgálhat:

„Szombaton este a sportegylet csónakházában a teniszezők kitűnően sikerült vacsorát rendeztek. Negyvenen fölül voltak a megjelentek, közülük igen sokan a szépnemből, a mi természetesen azt eredményezte, hogy hajnali négy óráig húzta a talp alá valót Kiss Rudi füstös bandája.”  Borbély István, Váci Hírlap, 1914

tenisz_parti_utan.jpg

Teniszparti után, 1910-ben - Gömöri Múzeum; Putnok, CC BY-NC-ND

Ha a nyári forróság elől menekülve hűsítő programra vágyunk, jól döntünk, ha e célra a barlangászatot választjuk. A hűvös barlangokban való sétálgatás közben a társasági csevej és a cseppkövek szépsége egyaránt felüdítőleg hat lelki világunkra. Akárcsak manapság, az aggteleki barlang 100 éve is igen kedvelt úticél volt:

„Kirándulások a szádellői és áji völgybe, az aggteleki barlangba, Ránk-főrdőbe, vagy a magas Tátrába tehetők. Aki az aggteleki barlangot akarja meglátogatni, augusztus 9-én este 8'45 indul Tornára, ott meghál és másnap reggel 4 órakor Színre utazik, hová a vonat 4'57-kor érkezik. Innen másfélórai kocsizás után érünk az aggteleki barlang új bejáratához.”  Felsőbányai Hírlap, 1903

agteleki_barlang.jpg

Az aggteleki barlangnak talp és hosszába való általvágása, rajzolatja - Gömöri Múzeum; Putnok, CC BY-NC-ND 

Fiatalító illatgyáros: nincs jobb annál, ha a hobbid a munkád is egyben 

Azt mondják, fontos, hogy az ember olyan munkát végezzen, amit szeret, de a munkaként végzett hobbi csak abban az esetben ideális, ha meg is tudunk élni belőle: 

udvari_felvetel.jpg „Gyöngyné (…) a dúsan termő kis kertjében kereste meg kenyerét: liliom és rózsatermeléssel. Egyetlen leánya, a tizenhat éves Vera is már jócskán segítette munkájában. Poetikus foglalkozásuk szinte rányomta bélyegét arcukra is. Vera arca oly hamvas, üde volt, hogy vetekedett liliomjaival. Sőt anyja arca sem akart megöregedni. El is nevezték a faluban Lilioméknak. Gyönyörűség volt benézni kertjükbe úgy június dereka táján. Valóságos liliomerdő bólogatott onnan felénk. Udvarukból pedig a legszebb piros és sárgarózsák kacagtak kifelé a kerítésen. Mikor aztán teljes pompában voltak a rózsák és liliomok: leszedte a faluban lakó patikus és illatszereket főzött belőlük. Ezek az illatszerek aztán bejárták a nagyvárosok fényes illatszerüzleteit.”  Felsőbányai Hírlap, 1903 

Erdélyi Károly 

Forrás

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!