Legendás cukrászdák – az Auguszt

Van egy család, amely immár ötödik generáció óta űzi a cukrászat mesterségét, ők az Auguszt család. Ezen a héten arra keressük a választ, vajon mi a dinasztia titka?

Édes történetek Budáról

3919.jpg1870-ben nyitotta meg üzletét Auguszt Elek az akkor még falusias hangulatú Tabánban. Ne a mai értelemben vett cukrászdára gondoljunk, nem volt sem csokoládé, sem kávé, leginkább cukorkabolthoz volt hasonlítható az üzlet. A mester a "czukrászati" engedély megszerzése előtt, öt évig Balassagyarmaton inaskodott, majd visszatérve Budára a Fő utcai Friedl cukrászdában csiszolta tudását. A kis bolt és maga a cukrászdába járás is egyre népszerűbbé vált a század végére. Miután Auguszt 1881-ben elhunyt, özvegye vezette a cukrászdát, amíg fiúk kitanulta a mesterséget. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a családban a nők szerepe legalább olyan fontos volt, mint a szakmát művelő férfiak munkája. Visszatérve a történethez bár fiúgyermekük, Auguszt E. József nem cukrász, hanem szobrász akart lenni, tovább folytatta a családi tradíciót. 1896-ban aranyérmet nyert cukorból készült szoborkompozíciójával az Országos Millenniumi Kiállításon. A korabeli szokásokhoz híven 1900-ban először Párizsba majd Londonba ment tanulmányútra, hazatérvén feleségül vette Helvey Vilmát. 1916-ban előkelő üzletet nyitott a Krisztina tér sarkán, melyet budai Gerbeaudként is emlegettek. Az uzsonnatermes üzlet pazar enteriőrje és széles áruválasztéka miatt a szaloncukrászda hamar a budai polgárok kedvencévé vált. Olyannyira prosperált az üzlet, hogy 1922-ben Abbáziában szállodát vásárolt a család. De a turizmus felé való nyitásuk csak kiváló üzleti érzékük megcsillantása volt, a család élete mindig is a cukrászat volt.

VF_2018_14_01_L.jpg

Az ékszerdoboz

VF_21335_1.jpgAuguszt E. József legkedvesebb gyermeke a Hidegkúti úti pavilonjuk: az Auguszt-Pavillon volt. Az üzletre a legmagasabb minőség, a dolgozókra makulátlan jó modor és az udvarias kiszolgálás volt jellemző. A főbejáratnál mindig fehér kesztyűs portás fogadta a vendégeket, délután szalonzene szólt, este cigányzenekar muzsikált. 1923-ban már étterem is működött itt, a finomságok pedig egyenesen a Krisztina térről érkeztek. Auguszt Elek József vendégeit mindig szerény előzékenységgel, kiemelkedő udvariassággal fogadta. A Pavillon az 1943-as idényben volt utoljára nyitva, a világháború alatt súlyosan megrongálódott, berendezése pedig teljesen tönkrement. 

A titok

VF_493_71_2.jpgHogy mi volt a titok? Az, hogy nem volt titok, csak a cukrászat szeretete, az elhivatottság, és a páratlan szorgalom. A családi legendárium szerint a Krisztina téren rendszerint Augusztné nyitott. 7-kor már gőzölgött a kávé és a csokoládé illata lengte be az üzletet, de a szendvicskészítő alkalmazottak is tüsténkedtek, hogy a 9 órára reggelizni érkező vendégek számára minden rendelkezésre álljon. Auguszt E. József szabadnap nélkül dolgozott, társasági életet szinte egyáltalán nem élt. Minden vendéget üdvözölt, ismerőseit valamilyen újdonsággal kínálta – egyébként a mosoly ma is minden kávé után jár Augusztéknál. – De haladtak a korral is, házhozszállítás is működött, kezdetben szekérrel, később gépkocsival. Az ünnepekre is jó előre felkészültek, a mikulások sztaniolba csomagolását már novemberben megkezdték, sőt télen is volt fagylalt, hiszen híresek voltak parfékompozícióik. 

Az aranykornak a második világháború vetett véget, bár ameddig lehetett üzemelt a cukrászda, igaz érthető módon csökkentett áruválasztékkal. Amikor 1945-ben bombatalálat érte a boltot, úgy tűnt mindennek vége, de a család újraindította a cukrászdát. 1948-ban 73 éves korában Auguszt E. József meghalt, szerencsére már nem volt szemtanúja, ahogy 1951-ben államosították a boltját, és nem élte meg fiának Elemérnek és családjának Taktaszadára kitelepítését sem. A család csak 1957-ben térhetett vissza, majd a Fény utcában nyithatták meg apró üzletüket. Fiúgyermekük, Auguszt József, a Vörösmarty, korábbi Gerbeaud-nál volt tanuló. Gyermekei, Olga és József is kitanulták a cukrászmesterséget. Így lett a családból édes dinasztia, amely immár ötödik generáció óta űzi ezt a csodás mesterséget. Napjainkban a család három üzletében élvezhetjük az édes ízeket. A budai oldalon, a Fény utcai üzletükben, és az új Pavilonban a Sasadi úton, Pesten pedig a Kossuth Lajos utcai egységükben.

Forrás:

https://cultura.hu/gasztro/az-auguszt-czukraszat-sikere/

https://auguszt.hu/

Gundel Imre – Harmath Judit, A vendéglátás emlékei, Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1982.

 

 


Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!