Legendás cukrászdák – a Lelóczky és a Mazsola

A Lelóczky legalább akkora fogalom volt Győrben, mint a Gerbeaud cukrászda Pesten. Története a korszak híres cukrászüzleteihez hasonlatos, melynek középpontjában az eltökélt alapító áll, aki szorgos munkával olyan üzletről álmodik, amit a városi polgárok még évtizedek múltán is hálás szívvel emlegetnek. Legfrissebb válogatásunkban a „Leló” és a Mazsola cukrászda története elevenedik meg.

A Lelóczky cukrászda

A Lelóczky alapítója, Lelóczky Gyula Esztergomban született, ám nem vitte tovább apja mesterségét, a molnárságot, hanem inkább cukrásznak tanult a fővárosban. Önálló vállalkozását 1886-ban Győr egyik legforgalmasabb helyszínén, a Kazinczy utcában indította el. Az üzlet hamar népszerű lett, mert nemcsak édességeket szolgált fel, hanem uzsonnát is. 1896 novemberében már arról adott hírt a tulajdonos, hogy üzletét átköltöztette a Deák Ferenc utcába, saját házába.

VF_6627.jpgAhogy az lenni szokott, a korosodó cégalapító a fiának, Jenőnek szánta a cukrászdát, ezért a kor szokásainak megfelelően külföldre küldte tanulni. Amikor az ifjú Lelóczky 1920-ban átvette a cukrászda irányítását, első dolga volt kamatoztatni a vándorútja során megismerteket. Ezek közül az egyik újítás, egy saját csokoládékészítő üzem létrehozása volt. A csokoládémanufaktúra mellett azonban a cukrászda átalakítása is szerepelt az ifjú tervei között. Nyugati mintára a helyben fogyasztás növelését tűzte ki célul, így született meg a sárga és a kék szalon.

De nemcsak a kellemes enteriőr, hanem a cukrászda terasza is messze földön híres volt szép örökzöld növényeivel és márványasztalaival. A belső helyiségeit teaszalonnak, a teraszt pedig külső cukrászdának hívták. A cukrászda első fióküzlete 1923-ban nyílt meg a Baross úton, majd 1933-ban a Tisza István téren.

VF_2784.jpg1935. január 1-én 50 éves lett a cukrászda, de nem csak az évforduló miatt volt érdemes ünnepelni. Lelóczky Jenő az országos mesterversenyen a legnagyobb kitüntetésben részesült és aranykoszorús mesterré lett. Majd 1937-ben neki ítélték a Gerbeaud-díjat, egy év múlva pedig ő képviselte Magyarországot egy berlini kiállításon. Később a kormányzó arany érdemkeresztet adományozott Lelóczky Jenőnek a magyar ipar terén négy évtizeden át szerzett érdemeiért. 1942-ben kisebb átalakításon esett át az üzlet, ahogy azt már annyiszor olvashattuk, 1948-ban államosították.

1953-ban ismét életre kel a hely, már Batthyány borozó néven működik, 1954-ben elsőosztályú étterem nyílt a helyén. 1957-ben Kék Duna eszpresszóként szolgálja a győrieket. Ma is egy vendéglátóhely működik az egykori patinás cukrászda helyén.

A Mazsola cukrászda

VF_569.jpg1964. február 14-én adott hírt a Kisalföld arról, hogy a szigeti új lakónegyedben megnyílt a Mazsola cukrászda. Az újságcikk szerint az új szórakozóhely a maga nemében páratlan az országban, ugyanis kiscukrászda besorolásban működik, de mégis zenés szórakozóhely. Saját termelőüzeme van, és tavasszal a kerthelyisége is megnyílik. A Vendéglátóipari Vállalat vezetői elsősorban a győri fiataloknak akarnak kedvezni, éppen ezért bort és pálinkát nem árusítottak benne, viszont vasárnap délutánonként zenés uzsonnákat rendeztek, amelyeken habos kávét és kuglófot szolgáltak fel.

Ebben az időszakban kisebb változások történtek a vendéglátóipari egységek besorolásával kapcsolatban. Egy rendelkezés szerint azok a szórakozóhelyek, amelyeknek saját termelőüzemük van, nem működhettek mint eszpresszók, csak mint cukrászdák.

Tehát, ahol helyben sütötték a tortát, készítették a fagylaltot, az csak cukrászda lehetett. Akkor is, ha addig eszpresszó volt. Hogy ez a gyakorlatban mit jelentett? Hogy a vendégeket sörrel nem szolgálhatták ki, csak likőrrel vagy szörppel.

A rendelet alkotói minden bizonnyal a szórakozóhelyek kocsma jellegét kívánták ily módon megszüntetni, ennek sikere azonban meglehetősen kétséges maradt. Hogy miért? Ahogy arra a Kisalföld újságírója is rámutatott, bár a vendég nem ihatott sört, bort vagy pálinkát, ihatott viszont konyakot, vagy cseresznyepálinkát, márpedig azok alkoholtartalma sem épp elhanyagolható.

Visszatérve a Mazsolához, a zenés jellege a cukrászdának nemsokára idézőjelben volt csak érthető, mert a zenekarral felbontották a szerződést és egy zenegépet helyeztek a helyiségbe. Az 1980-as években megszaporodtak a panaszos levelek a Mazsolával kapcsolatban, a hajnalig tartó mulatozás zavarta a környéken élőket. A cukrászda épülete azóta is áll, de már nyoma sincs se a habos kávénak, se a lúdlábnak.

 TÉ

Forrás:

A Lelóczky cukrászda

A Mazsola cukrászda

Ajánló

További tematikus virtuális kiállításaink